|
Lie Jü-kou
Lie Jü-kou (), illetve a közismertebb tiszteleti nevén: Lie-ce () Laoce () és Csuang-ce () mellett a korai taoizmus kiemelkedő alakja. Életéről meglehetősen kevés konkrétumot árulnak el a klasszikus források, ám annál jelentősebb a neki tulajdonított és a nevét viselő műve, a Lie-ce (), amelynek egyik fontos témája a halálhoz, az elmúláshoz való viszony. Ebben a műben, a Csuang-ce ()hez hasonlóan a filozofikus fejtegetések, a dialógusok és a tanmesék egymást váltogatják. Számos történettel illusztrálja azt a nézetet, amely szerint a tao ()n (道) kívül minden a születés, a növekedés, a hanyatlás és a pusztulás fokozatait járja be. Mivel más dolgokhoz hasonlóan az ember is az ürességből származó csi ()ből (氣), illetve az ebből létrejött jin-jang () (陰陽) kettősségből keletkezett, így természetes, hogy ez a megszilárdult csi () (az ember) visszatér az ürességbe.[1] ÉleteA Lie-ce () szerint Lie Jü-kou () Cseng ()ben (鄭) élt, mestere Hu-csiu Ce-lin () (壺丘子林) és Po-hun Vu-zsen () (伯昏瞀人) volt.[m 1] Liu Hsziang () szerint a Cseng ()-beli Mu (繆) herceg uralkodásának idején élt. A 12. században már számos tudós kétségbe vonta létezését, és csak allegorikus személyként, Csuang-ce () figurájaként kezelte. De Barry és Wing Tsit-Chan szerint a neki tulajdonított művet valójában egy i. sz. 3. századi neotaoista szerző írta. Richard Wilheim nem talál alapot, hogy kételkedjék Lie-ce () történeti létezésében, Lionel Giles szerint a párhuzamos történetek a Lie-ce ()ben jobbak, mint a Csuang-ce ()ben. Sze-ma Csien () nem tesz róla említést, de olyan korábbi művekben, mint például a Si-ce () (尸子), a Csan-kuo cö (), a Lü-si csun-csiu () (呂氏春秋) vagy a Ven-ce (), bölcselőként szerepel.[2] MűveA Lie-ce () című művet elsőként Liu Hsziang () (i. e. 77–6) említi i. e. 14-ben, később valószínűleg erre alapozva hivatkozik rá a Han su () bibliográfiai fejezete, a Ji-ven-cse (). Ezután a szöveg következő felbukkanása a műhöz a legfontosabb kommentárt író Csang Csan ()nál (張湛; i. sz. 330–400) található meg, aki talán a szöveg kialakulásában is fontos szerepet játszott. A szöveg egésze tehát minden bizonnyal kései, de egyes részletek származhatnak a Csin ()-kor előttről. A jelenleg ismert formájában a Lie-ce () a következő 8 fejezetből áll:
Az első hat fejezet alapvetően taoista inspirációra születhetett, ugyanakkor a VII. fejezetben Jang Csu () tanítása található, míg a VIII. fejezet számos konfuciánus és motista elemet is tartalmaz. A Csuang-ce ()hez hasonlóan a filozofikus fejtegetések, a dialógusok és a tanmesék egymást váltogatják. Az általános stilisztikai hasonlóságon túl a Lie-ce ()ben számos szövegszerű átfedés is található a Csuang-ce ()vel, 16 teljes történet és számos további részlet közös bennük.[3] HivatkozásokMegjegyzések
Jegyzetek
Irodalom
Kapcsolódó szócikkekKülső hivatkozások |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
