|
Csan-kuo cö
A Csan-kuo cö () ókori kínai történeti mű, amelynek címéről a kínai történetírói hagyomány a benne tárgyalt, az i. e. 5. századtól az i. e. 3. századig terjedő történelmi időszakot, a Hadakozó fejedelemségek korát is elnevezte utólag.[1] Az ismeretlen szerzők műveinek végleges formába öntője az i. e. 1 században élt Liu Hsziang (), ám elkészülte idejeként hagyományosan a második Csin () császár, Csin Er Si Huang-ti () trónaralépésének második évét, i. e. 209-et tüntetik fel. Címe, címváltozataiCsan-kuo cö ()nek magyarul egyelőre nincs fordítása, de a kínai történelemmel, irodalommal kapcsolatos magyar nyelvű könyvek, tanulmányok hivatkozásaiban általában A hadakozó fejedelemségek politikája[2], vagy A hadakozó fejedelemségek intrikái[3] címen fordítják. A Csan-kuo cö () a történelem során többféle címet is viselt,[4] többféle címváltozatban hivatkoztak rá:[5]
Szerzősége és keletkezési ideje.PNG) . A mű legteljesebb változata abban a formában maradt fenn, amelyik a Han-kor kiváló tudósának, Liu Hsziang ()nak (劉向 / 刘向; i. e. 77-i. e. 6.) az előszavát tartalmazza, épp ezért ő az egyetlen személy, akit bizonyosan a műhöz lehet kapcsolni. Azonban Liu Hsziang () saját bevallása szerint is csupán összeállítója a műnek. Az i. e. 26-tól i. e. 8-ig tartó munkája során számos, a Hadakozó fejedelemségek korából származó szöveget használt fel.[6] Liu fel is sorol néhány címet azok közül, amelyet az általa felhasznált szövegek viseltek (lásd az előző szakaszt), és valóban ő volt az, aki a művet a ma is ismert Csan-kuo cö () címmel ellátta. Az ókori kínai írásbeliség legfontosabb bibliográfiájában, amelyet a Han-dinasztia hivatalos történeti műve, az i. sz. 100 körül már elkészült Han su () tartalmaz, már nem is szerepelnek a korábbi címek, amely arra utalhatna, hogy Liu Hsziang () szerkesztői tevékenységét követően még léteztek volna szövegvariánsok, vagy legalább részleteiben ismertek lettek volna önálló művek a Csan-kuo cöhöz () kapcsolódóan. Az azonban ma már nem állapítható meg, hogy a mű jelenlegi formájában szereplő szövegek, fejezetek kiknek a munkája, és a Hadakozó fejedelemségek korán belül, pontosan mikor keletkeztek.[7] KommentátoraiCsan-kuo cö () Liu Hsziang () által összeállított és véglegesített, ma ismert változatának a történelem során több kommentátora, magyarázója is volt. A legkorábbi Kao Jü () 高誘 (168-212.), aki a Huaj-nan-ce () kommentátoraként is ismert.[8] A mű második legnépszerűbb kommentárja 1147-ből származik és Pao Piao () 鮑彪 (1106–1149) munkája.[9] Érdemes még megemlíteni a mongol Jüan ()-dinasztia idején élt Vu Si-tao () 吳師道 (1283–1344) nevét, aki a legkomolyabb kritikai munkát végezte a szövegen, amellyel 1325-ben készült el, és amely majd csak halála után, 1355-ben került kinyomtatásra.[10] Korai töredékek1973-ig csupán a Liu Hsziang () által összeállított Csan-kuo cö () volt ismert. Azonban ebben az évben, a Hunan tartományban található Mavangtuj () 馬王堆 településen végzett régészeti feltárás során egy, az i. e. 168-ban lezárt sírból nagy mennyiségű írott szöveget tartalmazó selyem került elő. A rendkívül jelentős leletegyüttes ma a „mavangtuji () selyem-kéziratok” (Mavangtuj po-su () 馬王堆帛書) néven ismert. A mintegy 28 különböző mű hosszabb-rövidebb szövegtöredékét tartalmazó selymeken, az Út és erény könyve és a Változások könyve legkorábban feljegyzett töredékes szövegein kívül a Csan-kuo cö () számos fejezete is napvilágot látott. 27 előkerült fejezet az addig ismert szöveg mintegy 60%-át teszi ki. A szöveg keltezését nagyban segítette, hogy nem szerepel, illetve azonos hangzású szóval helyettesítették az i. e. 202 és i. e. 195. között uralkodott Kao-cu () 高祖 császár (i. e. 256/247-i. e. 195.) személynevét a pang () 邦 írásjegyet, amit a „névtabu” gyakorlata tett szükségessé, mely szerint az aktuális uralkodó nevét nem volt szabad leírni. Az 1976-ban publikált anyag máig rendkívül fontos és nélkülözhetetlen forrás a Csan-kuo cö () szövegének filológiai kutatásaihoz.[11] TartalmaLiu Hsziang () előszavában azt állítja, hogy a mű a Tavasz és ősz korszak végétől a Csu () 楚 és Han 漢 fejedelemség felemelkedéséit tartó 245 év eseményeit rögzíti. Ez, a mai tudásunk szerint az i. e. 454-től i. e. 209-ig tartó időszakot jelentené. Ezzel szemben a műben szereplő legrégebben élt személy a Vej ()-házbeli 衛 Ling 靈 herceg, aki i. e. 534 és i. e. 493. között uralkodott, míg az utolsó tárgyalt esemény a Csin Si Huang-ti () ellen végrehajtott i. e. 221-es merényletkísérlet. A szakértők ezt az ellentmondást a Liu Hsziang () munkáját követő későbbi átszerkesztésekkel magyarázzák.[12] A mű szövege tartalmi szempontból a Hadakozó fejedelemségek korának politikai szövetségeinek és széthúzásainak eseményeit szövi lendületes, ritmikus prózába.[13] Ecsedy Ildikó a következőképpen jellemzi:[14]
A mű modern kori kiváló ismertetője, Tsien Tsuen-hsuin (Csien Cun-hszin () 錢存訓) pedig a következőket írja:
SzerkezeteA 120 ezer írásjegy terjedelmű szöveg alapvetően 33 fejezetre (csüan () 卷) van osztva, amely további 497 alfejezetre vagy szakra oszlik. A nagyobb tartalmi egységeket a korszak fejedelemségeinek történései jelölik ki, bár gyakorta előfordul, hogy egy-egy fejedelemségnek akár 3-6 teljes fejezetet is szentelnek, míg arra is van példa (32. fejezet), hogy egy fejezeten belül két kisebb, jelentéktelenebb fejedelemség történetei vannak összekapcsolva. A mű szerkezetét az alábbi táblázat szemlélteti:
Jegyzetek
Források
Külső hivatkozás A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Zhan Guo Ce témában.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
