Michele Alboreto

	Michele Alboreto
	Életrajzi adatai
Született	1956. december 23.; Milánó, Olaszország
Elhunyt	2001. április 25. (44 évesen); EuroSpeedway Lausitz – Klettwitz Németország
Nemzetisége	olasz
	Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1981 – 1994
Csapata	Tyrrell, Ferrari, Larrousse, Arrows, Footwork, Scuderia Italia, Minardi
Nagydíjak száma	215
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	5
Dobogós helyezések	23
Első rajtkockák	2
Leggyorsabb körök	5
Első nagydíj	1981 San Marinó-i nagydíj
Első győzelem	1982 Las Vegas-i nagydíj
Legutolsó győzelem	1985 német nagydíj
Legutolsó nagydíj	1994 ausztrál nagydíj
	A Wikimédia Commons tartalmaz Michele Alboreto témájú médiaállományokat.

Salvati Michele Alboreto (Milánó, 1956. december 23. – 2001. április 25.) olasz autóversenyző, az 1997-es Le Mans-i 24 órás verseny győztese.

Korai évek

Autóversenyzői pályafutását 1976-ban kezdte a Formula Monzában. 1978-ban a Formula Italia sorozatban már győzelmeket aratott egy March autóval. 1979-ben részt az európai- és az olasz Formula–3-as bajnokságban, utóbbiban második lett. 1980-ban megnyerte az európai F3-as bajnokságot.

Formula–1

Tyrrell

1981-ben, 24 évesen debütált a sorozatban a Tyrrell-Cosworth színeiben, a csapatfőnök Ken Tyrrell a gyengén teljesítő Ricardo Zunino helyére ültette be az olaszt. Első versenye szerencsétlenül alakult: honfitárásával, Beppe Gabbianival ütközött a 31. körben és kiesett. Az évad során nem tudott pontot szerezni, legjobb helyezése egy 9. hely volt.

1982-es éve sokkal jobban sikerült az előzőhöz képest. Imolában megszerezte első dobogós helyezését és az utolsó versenyen, Las Vegasban győzött. Összesen 25 ponttal nyolcadikként végzett az év végén, a legjobb olaszként. 1983-ban Detroitban győzött, miután a vezető Nelson Piquet-nek a hátsó gumijával volt problémája, és visszaesett. Ez volt az utolsó szívómotoros győzelem 1989-ig, a turbómotorok betiltásáig. Alboreto ezenkívül csak Zandvoortban, a holland nagydíjon tudott pontot szerezni, ahol 4. lett.

Ferrari

1984-re Patrick Tambayt váltotta a Ferrarinál, ahol René Arnoux csapattársa lett. 1973 után ő volt az első olasz a csapatnál, és ő volt az első olasz pilóta, aki ilyen hosszan ezzel a csapattal indult. A harmadik versenyen, Zolderben győzött. Emellett három versenyen állt még dobogóra: az Österreichringen harmadik, Monzában és a Nürburgringen második lett. A szezon végén 30,5 ponttal negyedikként végzett, mivel az esős monacói nagydíjat megszakították, és az olasz 6. helyéért csak fél pontot kapott.

Az 1985-ös volt Alboreto legsikeresebb éve a Formula–1-ben. Két győzelmet aratott: Kanadában és Hockenheimban. Harcban volt a világbajnoki címért is, de az utolsó öt versenyen nem sikerült pontot szereznie. 53 egységgel második lett Alain Prost mögött, 20 pont lemaradással.

Az 1986-os Ferrari, az F1/86 sokkal megbízhatatlanabbnak bizonyult elődjénél. Alboreto összesen kilenc alkalommal esett ki, ebből csak kétszer vezetői hiba miatt, a többi hétben az autó hibásodott meg. Mindössze egy dobogós helyezést ért el az Österreichringen, amikor mindkét Williams kiesett. Az év végén 14 ponttal 9. lett, csapattársa, a svéd Stefan Johansson is megelőzte.

1987-ben Gerhard Berger érkezett a csapathoz, amivel Alboreto vezető szerepe megszűnt. Az osztrák az utolsó két versenyen: Japánban és Ausztráliában is győzött, míg Alboreto csak két harmadik (Imolában és Monacóban) és egy második helyet ért el (Ausztráliában, Berger mögött). Az olasz csak 13 pontot szerzett, 17-tel kevesebbet, mint csapattársa.

1988 volt az olasz utolsó ferraris éve. A szezont a két McLaren uralta, csak Monzában tudott győzni a Ferrari Bergerrel, ahol Alboreto második lett. 24 ponttal az 5. helyen végzett. A csapat nem hosszabbította meg szerződését a következő évre.

Tyrrell, Larrousse

Alboreto 1989-ben a Tyrrellnél folytatta a pályafutását, de csak az első 6 nagydíjon vett részt. Franciaországtól a francia Jean Alesi helyettesítette, ahol azonnal már a 4. lett. Alboreto Mexikóban ért el egy harmadik helyet, ez volt egyben pályafutása utolsó dobogója is. A német nagydíjtól az év végéig egy versenyképtelen Larrousse-ban ült, egy pontot sem szerzett vele. 6 ponttal a 11. lett az év végén.

Footwork

1990-től az Arrowsnál versenyzett, amelyet 1991-ben egy japán multimilliomos vásárolt fel és a csapat nevét Footworkre változtatta. Az évad elején Porsche motorokat használtak, később visszatértek Cosworth-re. Alboreto 1990-ben és 1991-ben sem szerzett pontot. 1992-ben a Footwork V10-es Mugen-Honda motorokra váltott, és egy viszonylag jó autót építettek, amellyel Alboreto négyszer szerzett pontot és hatszor végzett a 7. helyen. 6 ponttal 10. lett az egyéni pontversenyben.

Scuderia Italia, Minardi

1993-ban az olasz Scuderia Italia csapathoz ment, amely rövid története során ért el kisebb sikereket, de 1993-ban a Lola által épített autó újságírók szerint "katasztrofálisan" sikerült. Alboreto nem tudott pontot szerezni, a csapat két futammal a szezonzáró előtt visszavonult a sportágból, utódja 1994-ben a Minardi lett. Az 1994-es autó megbízhatatlan volt az olasz 9-szer esett ki a 16 versenyből. Egy alkalommal szerzett pontot, a monacói nagydíjon 6. lett. A szezon végén Alboreto visszavonult a Formula–1-ből.

Hosszú távú autóversenyek

Formula–1-es karrierje után több legendás hosszú távú versenyen is rajthoz állt, amelyeken újra sikereket ért el. 1996-ban az indianapolisi 500-on indult, ám a váltó meghibásodása miatt nem tudta teljesíteni a távot. 1997-ben Stefan Johansson és Tom Kristensen csapattársaként megnyerte a Le Mans-i 24 órás, 2001-ben pedig a Sebringi 12 órás autóversenyt.

Halála

2001. április 25-én a németországi Lausitzringen az Audi csapat versenyautóját készítette fel a Le Mans-i 24 órás autóversenyre, amikor a bal hátsó gumi defektje miatt elvesztette az uralmát a jármű felett, és 300 km/óra feletti sebességgel a korlátnak ütközött. Alboreto a helyszínen életét vesztette.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Helyezés	Pont
1981	Tyrrell	USW	BRA	ARG	SMR Ki	BEL 12	MON Ki	ESP NK	FRA 16	GBR Ki	GER NK	AUT Ki	NED 9	ITA Ki	CAN 11	LSV 13		-	0
1982	Tyrrell	RSA 7	BRA 4	USW 4	SMR 3	BEL Ki	MON 10	USE Ki	CAN Ki	NED 7	GBR HN	FRA 6	GER 4	AUT Ki	SUI 7	ITA 5	LSV 1	8.	25
1983	Tyrrell	BRA Ki	USW 9	FRA 8	SMR Ki	MON Ki	BEL 14	USE 1	CAN 8	GBR 13	GER Ki	AUT Ki	NED 6	ITA Ki	EUR Ki	RSA Ki		12.	10
1984	Ferrari	BRA Ki	RSA 11	BEL 1	SMR Ki	FRA Ki	MON 6	CAN Ki	USE Ki	USA Ki	GBR 5	GER Ki	AUT 3	NED Ki	ITA 2	EUR 2	POR 4	4.	30.5
1985	Ferrari	BRA 2	POR 2	SMR Ki	MON 2	CAN 1	USA 3	FRA Ki	GBR 2	GER 1	AUT 3	NED 4	ITA 13	BEL Ki	EUR Ki	RSA Ki	AUS Ki	2.	53
1986	Ferrari	BRA Ki	ESP Ki	SMR 10	MON Ki	BEL 4	CAN 8	USA 4	BRA 8	GBR Ki	GER Ki	HUN Ki	AUT 2	ITA Ki	POR 5	MEX Ki	AUS Ki	9.	14
1987	Ferrari	BRA 8	SMR 3	BEL Ki	MON 3	USA Ki	FRA Ki	GBR Ki	GER Ki	HUN Ki	AUT Ki	ITA Ki	POR Ki	ESP 15	MEX Ki	JPN 4	AUS 2	7.	17
1988	Ferrari	BRA 5	SMR 18	MON 3	MEX 4	CAN Ki	USA Ki	FRA 3	GBR 17	GER 4	HUN Ki	BEL Ki	ITA 2	POR 5	ESP Ki	JPN 11	AUS Ki	5.	24
1989	Tyrrell	BRA 10	SMR NK	MON 5	MEX 3	USA Ki	CAN Ki	FRA	GBR									11.	6
1989	Larrousse									GER Ki	HUN Ki	BEL Ki	ITA Ki	POR 11	ESP NeK	JPN NK	AUS NeK	11.	6
1990	Arrows	USA 10	BRA Ki	SMR NK	MON NK	CAN Ki	MEX 17	FRA 10	GBR Ki	GER Ki	HUN 12	BEL 13	ITA 12	POR 9	ESP 10	JPN Ki	AUS NK	24.	0
1991	Arrows	USA Ki	BRA NK	SMR NK	MON Ki	CAN Ki	MEX Ki	FRA Ki	GBR Ki	GER NK	HUN NK	BEL NeK	ITA NK	POR 15	ESP Ki	JPN NK	AUS 13	35.	0
1992	Arrows	RSA 10	MEX 13	BRA 6	ESP 5	SMR 5	MON 7	CAN 7	FRA 7	GBR 7	GER 9	HUN 7	BEL Ki	ITA 7	POR 6	JPN 15	AUS Ki	10.	6
1993	Scuderia Italia	RSA Ki	BRA 11	EUR 11	SMR NK	ESP NK	MON Ki	CAN NK	FRA NK	GBR NK	GER 16	HUN Ki	BEL 14	ITA Ki	POR Ki	JPN	AUS	29.	0
1994	Minardi	BRA Ki	PAC Ki	SMR Ki	MON 6	ESP Ki	CAN 11	FRA Ki	GBR Ki	GER Ki	HUN 7	BEL 9	ITA Ki	POR 13	EUR 14	JPN Ki	AUS Ki	24.	1