Nyugat-Berlin
![]() Nyugat-Berlin részleges államisággal rendelkező terület volt 1949 és 1990 között, amely a nyugati hatalmak megszállási övezeteiből alakult ki. KialakulásaBerlin amerikai, brit és francia megszállási övezeteit, a három nyugati szektort 1948. június 24-étől szárazföldi blokád alá vonták a szovjet haderők. A nyugati hatalmak úgy döntöttek, hogy nem adják fel a területet, viszont békés megoldáshoz folyamodnak. Az ellátást légihíddal biztosították, amely a nagy anyagi teher mellett emberáldozattal is járt (39 brit, 3 amerikai és 6 német pilóta vesztette életét). Miután a blokád nem érte el célját, azt 1949. május 12-én éjfélkor feloldották.[1] A berlini fal![]() Az NDK 1952-ben lezárta a határt az NSZK irányában. Berlinben azonban szabad átjárás volt a szektorok között és a keletnémetek ezen keresztül kezdtek kiutazni a nyugati oldalra. Az NDK 1961. augusztus 13-án kezdte meg a berlini fal építését, amely egy idő után hermetikusan elzárta Nyugat-Berlint az NDK-tól. Nyugat-Berlin város központja a Kurfürstendamm környéke, Kelet-Berliné az Alexanderplatz lett. Nyugat-Berlin jogi helyzeteNyugat-Berlin nemzetközi jogállással rendelkezett, mint a történelmi Berlin és elővárosainak nyugati fele. Míg Kelet-Berlin egyértelműen a vele területileg összefüggő NDK-hoz tartozott, addig Nyugat-Berlin egyszerre volt független, valamint Nyugat-Németország része. A részleges államiságot az NSZK és Nyugat-Berlin közötti távolság miatt kapta a városrész, amely az NDK-ban enklávé volt, vagyis teljes egészében Kelet-Németország vette körül (Nyugat-Németország exklávéja volt). Nyugat-Berlin fejlődéseJegyzetekTovábbi információk
Information related to Nyugat-Berlin |