Peter Handke
Peter Handke (Griffen, 1942. december 6. –) Irodalmi Nobel-díjas osztrák író és fordító.[11] ÉleteAnyja a karintiai szlovén származású Maria Handke, született Sivec (1920–1971), aki 1942-ben ismerkedett meg egy már nős férfival, a német banki alkalmazott Erich Schönemannal, aki Karintiában állomásozott német katonaként. Ő Peter Handke apja, anyja azonban még a gyermeke születése előtt feleségül ment az eredetileg berlini villamosvezetőhöz, katonához Adolf Bruno Handkéhoz († 1988). Peter Handke csak nagykorúsága után tudta meg, röviddel érettségi előtt, hogy ki az igazi apja. Peter Handke katolikus gimnáziumba járt Tanzenbergbe, és 1961-ben érettségizett Klagenfurtban. Ezután Grazban járt egyetemre és jogot tanult, miközben csatlakozott egy új irodalmi körhöz, a „Grazer Gruppéhoz”. 1965-ben megszakította tanulmányait és azóta csak írással foglalkozik. 1973-ban a Büchner-díjjal tüntették ki. Lakhelye többször változott, Ausztria, Németország és Franciaország között. (1967–1970 Németország, 1971–1978 Franciaország, 1979–1987 Ausztria, 1990-től napjainkig újra Franciaország) Sprechstücke című munkájára jellemző Brecht esztétikája, és az aktuális színházi irányzat, a dokumentumszínház ellen irányul. Peter Handke korai prózáit a nyelvvel szembeni bizalmatlanság jellemzi, példa erre a Kaspar – a cím egyben utalás a német nyelvterületen ismert talált gyerek Kaspar Hauser sorsára – amelyben az egyes ember determináltságára és manipulálhatóságára világít rá. Korai prózájára jellemző a hagyományos tapasztalati világok kritikus megvilágítása, hisz azok is a nyelvben gyökereznek. De már következő elbeszélése Die Angst des Tormanns beim Elfmeter (A kapus félelme a tizenegyesnél)a folyamatosan reflektáló absztrakció helyett közeledett a hagyományos elbeszéléstípushoz – jelen esetben egy krimi stílusához. Der kurze Brief zum langen Abschied (Rövid levél hosszú búcsúzáshoz) című munkájában Handke az én, a világ és az önmegtalálás viszonyát feszegeti. Évek óta súlyosan depressziós édesanyja 1971-ben öngyilkos lett, ezután keletkezett a Wunschlos Unglück (Rosszabbul nem is mehetne) című elbeszélése. Az önéletrajzi elemeket is tartalmazó történet egy szegény körülményekből fölemelkedni próbáló asszony életét meséli el, átszőve az író önmegfigyeléseivel írás közben. Bár Handke nem tekint írói munkásságának részeként erre az elbeszélésre, kritikusai ebben stílusának fordulópontját látják. Lange Heimkehr (Hosszadalmas hazatérés) című tetralógiájában (Lange Heimkehr, Die Lehre der Sainte-Victoire, Kindergeschichte, Über die Dörfer) Handke továbbra is az önmegtalálással foglalkozik, jellegzetessége a hangsúlyozottan magas irodalmi nyelvezet és misztikus ábrázolás. Több regényének témája az írás, jellegzetes példa a Mein Jahr in der Niemandsbucht, amely a Mein Jahr in der Niemandsbucht című írás keletkezéséről szól. Az egykori Jugoszlávia szétesését valamint az 1999-es koszovói háborút érintő politikai állásfoglalását illetve hozzáállását sokan igen keményen kritizálták. Fontosabb művei
Magyarul
Jegyzetek
Források
További információk
Information related to Peter Handke |