A Société nationale des chemins de fer français rövidítve SNCFFranciaország nemzeti vasúttársasága. Az 1938-ban alapított vállalat Franciaország és Monaco vasúti pályahálózatát működteti, beleértve a TGV-t is, a francia nagysebességú vasúthálózaton. A mintegy 35 000 km-es vasúti hálózatból, 2600 km nagysebességű vonal és 14 500 km villamosított.
2010-ben a cég a Fortune Global 500-as listáján Franciaországban a 22., globálisan pedig a 214. helyen szerepelt.[2] Az SNCF-csoport tagja, amely 2020-ban 30 milliárd eurós forgalmat könyvelt el 120 országban.[3] Az SNCF-csoport több mint 275 000 alkalmazottat foglalkoztat Franciaországban és világszerte.[4] 2013 júliusa óta az SNCF-csoport központja Párizs egyik külvárosában, Saint-Denis-ben, a Place aux Étoiles 2. szám alatt található. Az SNCF-csoport elnöke 2019 óta Jean-Pierre Farandou.
Történet
Az SNCF 1938. január 1-jén alakult meg a francia vasúttársaságok államosításával. A vasúttársaságok a következők voltak:
Az 1940-es fegyverszünetet követően 1944 augusztusáig az SNCF-et a német fegyveres erők és fegyverzet szállítására kérték fel. A megszálló német csapatok közel 350 francia vasúti híd és alagút megsemmisítéséért voltak felelősek. Különböző becslések szerint az SNCF 125 000-213 000 kocsit és 1 000-2 000 mozdonyt adott át.[5][6]
Franciaország vasúti infrastruktúrája és gördülőállománya volt a francia ellenállás célpontja, aminek célja a német megszálló erők megzavarása és a velük szembeni küzdelem volt.[7] Emiatt az SNCF számos alkalmazottja ellenállt a megszállásnak, és így többek között 1943-ban megállapították a Résistance-Fer mozgalmat. Az vállalat közel 1700 vasúti dolgozóját ölték meg vagy deportálták, mert ellenálltak a náci parancsnokoknak.[8][9] 150 Résistance-Fer ügynököt lőttek le ellenállási tevékenységükért és közülük ötszázat deportáltak. A deportáltak fele koncentrációs táborokban halt meg.[10]
Németország kötelezte az SNCF-et, hogy közel 77 000 zsidót és más holokauszt-áldozatot szállítson a drancyi internáló táborba és onnan náci megsemmisítő táborokba (a vasúttársaságot azóta többször perbe fogták világháborús szerepe miatt).[11][12]
1992-ben a vállalat francia kutatókat bízott meg azzal, hogy írják össze a cég összes tevékenységét a második világháború alatt. Az ennek eredményeként készült jelentést 1996-ban adták ki.[13][14]
2014 decemberében az SNCF beleegyezett, hogy akár 60 millió dolláros kártérítést fizet az Egyesült Államokban élő holokauszt-túlélőknek.[15] Ez túlélőnként körülbelül százezer dollárnak felel meg.[16]
Modern kor
2006-ban Jacques Chirac akkori francia elnök újévi beszédében ígéretet tett arra, hogy 2026-ra egyetlen SNCF- vagy RATP-vonatot sem fosszilis tüzelőanyagok fognak hajtani. Ez a kijelentés tovább erősítette Franciaország kötődését az atomenergiához; az SNCF szerelvények energiaszükségletének nagy részét már ma is atomerőművek állítják elő.
2014 májusában a vállalat felfedezte, hogy a 15 milliárd euróért megrendelt 2000 új vonat túl széles Franciaország számos állomás peronjához. Az építési munkálatok már megkezdődtek ezek átalakítására.[17]
Az 1940-es évektől az 1970-es évekig Paul Arzens ipari formatervező tervezte a cég számos mozdonyát. Különösen jellegzetes a "törött orrú" villamos- és dízelmozdonyok.
Az SNCF üzemelteti Franciaország szinte teljes vasúti forgalmát, beleértve a TGV-t (Train à Grande Vitesse, magyarul "nagysebességű vonat"). Az 1970-es években az SNCF megkezdte a TGV nagysebességű vasút tervezését azzal a szándékkal, hogy létrehozza a világ leggyorsabb vasúti hálózatát. Ez 1981-ben valósult meg, amikor megnyitották az első nagysebességű vasútvonalat, az LGV Sud-Est-et (Ligne à Grande Vitesse Sud-Est, magyarul "délkeleti nagysebességű vonal"), amin felavatták az első TGV-járatot Párizs és Lyon között. 2017-ben az SNCF Réseau tulajdonában lévő vasúthálózat 28 710 km hosszú volt, amelynek 58%-a volt villamosított. Az SNCF naponta 15 000 járatot üzemeltet, illetve több mint 5 millió utast és 250 000 tonna árut szállít.[18] A TGV-vonalak és a TGV-technológia ma már számos európai országban elterjedt.
A TGV V150-es 2007. április 3-án Le Chemin közelében érte el a rekorddöntő 574,8 km/h-s sebességet
A vasúttársaság TGV-je számos gyorsasági világrekordot döntött meg, legutóbb 2007. április 3-án, amikor a legújabb TGV V150-es elérte az 574,8 km/h-s sebességet.[19]
A vállalat figyelemre méltó biztonsági mutatókkal rendelkezik. Az SNCF TGV hálózatának több mint 30 éves fennállása során mindössze egyetlen halálos baleset volt, amely az LGV Est vonal megnyitása előtti tesztelés során történt.
Azonban 2019 áprilisában a Stagecoach-ot eltiltották attól, hogy bármilyen franchise üzemeltetésére pályázzon, beleértve a West Coast Partnership-et is, ami azt jelenti hogy a Virgin és az SNCF kénytelen volt visszalépni a jelöltek listájáról.
Az SNCF működése
Az 1990-es évektől az SNCF megkezdte a vasúti kocsik eladását regionális cégeknek a rövid- és középtávú utazások egyszerűsítése érdekében, létrehozva a Transport express régional márkanevet. Az SNCF széles körben üzletel a nemzetközi piacokon is, ami alatt főleg a teherszállítási, a helyközi, és az ingázó vonalakon végzett munkát lehet érteni. Ezek mellett a cég logisztikai, tervezési, kivitelezési, üzemeltetési és karbantartási szolgáltatásokat is nyújt. Az SNCF üzemelteti az Oui.sncf nemzetközi jegyértékesítő ügynökséget is.
Az SNCF 120 országban foglalkoztat alkalmazottakat, akik széleskörű nemzetközi tanácsadást nyújtanak. Ezek a projektek a következők:
Izrael: Az SNCF International segítséget nyújt az Israel Railways-nek a vasúti működés minden területén, beleértve a vasúthálózat általános biztonsági előírásainak korszerűsítését célzó projekteket is. Egyéb segítségnyújtási és képzési programok a vasúti infrastruktúrát érintik.
Tajvan: A cég felügyelte az ország fő nagysebességű vasútvonalának építéséért felelős fővállalkozót. Emellett az SNCF vasúti forgalomirányítókat, mozdonyvezetőket és vonatszemélyzetet is képzett. A tajvani kormány megbízásából a cég irányította a nagysebességű vasút parancsnoki központját.
Egyesült-Királyság: 2007-ben és 2008-ban az SNCF International tanácsadói ellenőrizték a Londont a Csatorna-alagúttal összekötő nagysebességű vasútvonalakon a pálya, a jelzőrendszer és a felsővezeték karbantartási gyakorlatát. Ezen kívül az SNCF ellenőrizte a fenntartó teljesítményét a szolgáltatás minősége és a költségszabályozás szempontjából, illetve javaslatokat tett a fejlesztésekre és egy hároméves üzleti tervre.Az SNCF nagysebességű TGV Duplex vonata
Dél-Korea: A vállalat tanácsot adott a Korailnak a Tegu és Puszan közötti pályák villamosításával, valamint a hagyományos pályáknak az új nagysebességű vonalakhoz való csatlakoztatásával kapcsolatban. Az SNCF segített a nagyebességű gördülő állomány kiválasztásában és ellenőrzésében is, illetve 400 felsővezetőt, mérnököt és vezetőt képzett ki. A cég 2009 végéig segítette fenntartani Dél-Korea nagysebességű hálózatát.
Spanyolország: Az SNCF az ADIF partnereként részt vett a szabványos uniós jelzőrendszer tanulmányozásában, szállításában, telepítésében és karbantartásában a Madrid és Lleida közötti nagysebességű vasútvonalon. A spanyol kormány megbízásából a vállalat két éven keresztül tervezte és irányította a karbantartási munkálatokat ezen a vonalon.
Franciaország: Az SNCF 32 000 km pályát, 26 500 váltót, 2300 jelzőállomást, 80 000 vágányáramkört és több mint 1 millió jelfogót tart fenn. Ezenkívül 3900 mozdonyt és 500 nagysebességű vonatot tart fenn. A cég TGV vonatjai havonta több mint 39 000 km-t tesznek meg.
1999-ig az SNCF történelmi központja a 9. kerületben, a Rue Saint-Lazare 88 alatt volt.[22] 1996-ban az SNCF elnöke, Louis Gallois bejelentette, hogy a vállalat 1997 közepén új helyre költözteti a székhelyét.[23]
1999 és 2013 között a cég központja Párizs 14. kerületének Montparnasse negyedében,[24] a Gare Montparnasse pályaudvar közelében volt.
2013 júliusa óta az SNCF központja Saint-Denisben található a Place aux Étoiles 2 alatt. A költözés a vállalati költségek csökkentése érdekében történt meg.[25]
Részlegek
2020. január 1-je óta az SNCF egy állami tulajdonú csoport, amely egy anyavállalatból (SNCF) és több, egymástól függetlenül működő leányvállalatból áll:
SNCF Réseau – Állami tulajdonú vállalat, amely a francia vasúthálózatot kezeli, karbantartja és fejleszti;
SNCF Gares & Connexions – Az SNCF Réseau leányvállalata, amely a francia vasúthálózat 3000 állomásának karbantartásáért és felújításáért felelős;
Geodis (98,4%-ban az SNCF tulajdonában) – Magánvállalkozás, amely áruszállítási logisztikával foglalkozik;
Keolis (70%-ban az SNCF tulajdonában) – Magán tömegközlekedés üzemeltető cég, amely a világ számos városában nyújt szolgáltatásokat, beleértve a busz-, metró-, kisvasúti, kerékpárkölcsönző, parkolóházak, drótkötélpályák és repülőtéri szolgáltatásokat.
Leányvállalatok
Az SNCF számos vállalatban rendelkezik teljes vagy részleges részesedéssel, amelyek többsége vasúti vagy szállítási tevékenységgel kapcsolatos. Többek között:[26]
ERMEWA (100%)
France Wagons (100%)
SGW : Société de Gérance de Wagons (67.5%)
CTC : Compagnie des Transports Céréaliers (69.36%)
ICF Habitat Novedis (100%) – bérlakások (szociális és magánlakások)
Vállalati arculat
A TNS SOFRES 2010-ben közzétett felmérése szerint a franciák 66%-ának jó a véleménye az SNCF-ről.[28] A Posternak-Ifop felmérése 2019 végén 50%-os arányt mért.[29] 2020-ban az Eight Advisory és az IFOP közzétette a "legelismertebb francia vállalatok" rangsorát, ahol az SNCF a 23. helyen áll.[30]
167 km keskeny nyomtávolság, 122 km villamosított 600 / 750 / 850 V= (legnagyobbrészt 3 sínes rendszer)
Vizuális és zenei arculat
Logó
Az SNCF jelenlegi logóját 2005-ben a Publicis kommunikációs csoport leányvállalata, a Carré Noir ügynökség készítette. 2011-ben kissé átdolgozták: lekerekítették a sarkokat, eltüntették az árnyékokat a betűk belsejében és mögött, illetve világosabbá tették a betűk közötti teret.
Szignál
Az SNCF szignálját négy hang alkotja (c – g – asz – esz) és 2005-ben Michaël Boumendil alkotta meg.[32]David Gilmour, a Pink Floyd gitárosa a 2015-ös Rattle That Lock című albumának címadó dalának inspirációjaként használta a dallamot.[33] Simone Hérault 1981 óta az SNCF hangja.[34]
Kultúra
Filmek
Auguste és Louis Lumière első filmje óta az SNCF ad otthont a legtöbb filmforgatásnak Franciaországban,[35] évente 50-60 forgatásnak, ami a francia filmek mintegy kétharmadát jelenti.[36] Íme egy válogatás olyan ikonikus filmekből, amelyekben az SNCF fontos szerepet kapott:
Ez a szócikk részben vagy egészben a SNCF című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Vasútgépészet.hu – Kovács Károly osztályvezető, MÁV Zrt. VMMSzK Vasúti Fejlesztési Osztály
.JPG)
