Szonggjungvan
A Szonggjungvan (hangul: 성균관, handzsa: 成均館, RR: Seonggyungwan ) a Csoszon ( )-kor legrangosabb oktatási intézménye volt, ahol konfuciánus tudósokat képeztek. Az intézmény Korjo ( ) hasonló iskolájából fejlődött tovább, majd 1398-ban Thedzso ( ) király a mai Szöulba helyeztette át a Szonggjungvan ( )t. Ide csak a legkiválóbb tudósjelöltek járhattak. Mai utódja a Szonggjungvan Egyetem. TörténeteAz intézmény elődeinek a Silla-kori Thehak (태학, ) és Korjo ( )-korabeli Kukcsagam (국자감, ) számítanak.[2] A Korjo ( )-kor végén az intézmény magániskolaként működött, majd Thedzso ( ) elrendelte a Szöulba telepítését, egy időben a főváros áthelyezésével.[3] A Csoszon-kori Szonggjungvan ( ) alapításának idejét 1398-ra teszik.[1] Itt képezték az elit hivatalnokokat az állam számára.[4] Az iskola eredeti épülete 1407-ben leégett, majd a 16. századi japán támadás során szinte teljesen elpusztult, 1601-ben építették újjá. A tantermekként szolgáló csarnokok mellett számos épülete volt: éléskamrák, könyvtár, ebédlő, íjászterep, adminisztrációs épületek, kollégiumok a diákok számára (Tongdzse ( ), a Keleti szárny, és Szodzse ( ), a nyugati szárny[5]) és konfuciánus kegyhely a nagy tudósok előtti megemlékezésekhez.[2] JellemzőiA Szonggjungvan ( )ba komoly felvételi vizsga volt (szama ( )), a fiatal tudósokat 18-19 éves korukban vették fel ide, és 20-23 éves korukig tanultak, amit követően le kellett tenniük az állami vizsgát (kvago (과거, )). Az ide felvételt nyert diákok teljes ösztöndíjat kaptak, ami hatalmas megtiszteltetésnek számított. A tudósokat, tanárokat rendkívüli módon megbecsülték a Csoszon ( )-korban, mert erkölcsi példaképnek tartották őket. Így a Szonggjungvan ( ) hallgatói is különös kiváltságokkal rendelkeztek, részt vehettek az állam politikai életében is, véleményt alkothattak a napi politikáról, a törvénykezésről, tiltakozhattak a törvények bevezetése ellen, váddal illethettek korrupt hivatalnokokat és felszólalhattak az ártatlanul vádoltak mellett.[2][6] Az iskola más kiváltságokkal is rendelkezett, relatív autonómiával bírt és tilos volt a csendőrségnek átlépni a kapuit. Az iskolának számos, államilag biztosított földbirtoka volt, melynek bevételeiből fedezték a fenntartási költségeket.[2] A hallgatók életét szigorú szabályok vezérelték, meghatározott rendben zajlott a nap, és életkor szerint voltak besorolva a diákok. Havonta kétszer látogathattak haza, de ekkor sem lehetett szórakozniuk, tilos volt például a vadászat, a halászat és a paduk ( ) táblajáték is. A rosszul teljesítő, vagy bármilyen szabályt, akár íratlan viselkedési elvárást megszegő diákokat különféle módon büntették.[2] A konfuciuszi klasszikusok mellett a diákok tanultak zenét, matematikát, lovaglást, íjászatot és etikettet is.[5]
JegyzetekForrások
További információk
Kapcsolódó szócikkek
|