19 éves kora óta él Budapesten. Két kisgyermek (Marcell és Nimród) édesanyja.[forrás?] Irodalommal – érintőlegesen – gyermekkora óta foglalkozik. Aktívan 2000 óta publikál. A szociális szakma területén dolgozik, eredeti területe a gyermek- és ifjúságvédelem. Hosszabb ideig dolgozott a Budapest XVIII. kerületi Reménység Gondozási Központban.[1] Pedagógus, főként autizmussal élő gyerekekkel foglalkozik.[2]
Első önálló verseskötete 2006-ban látott napvilágot, Az örökbe tévedt idő címmel, a Közdok Kiadó gondozásában, majd ezt követte szintén a Közdok Kiadónál a második kötete, a KörüLYRAtlan című verseskötet, melyben az őt jellemző szonettkoszorúk[6][7] is szerepeltek.
Az Accordia kiadónál, 2004-ben megjelent "A fehér tükrei", a 2005-ben megjelent „Szavak világtükörben”, a 2007-ben megjelent "Szép írások" című antológiákban szerepeltek versei.[12] és néhány alkotása megtalálható az Irodalmi Rádió honlapján is.[13]
2012. szeptemberében az Irodalmi Jelen független, irodalmi havilapban közölték műveit "Mégis elvesz – Vesztergom Andrea versei" címmel.[14][15] Az első megjelenést követően ugyanott, 2013. márciusban jelentek meg írásai.[16]
A 2015-ben megjelent Szünet a semmiben című verseskötetének egyik értékelője szerint „Kétségtelen, alanyi lírával van dolgunk, a versek azonban túlmutatnak az önkifejezésen, nem válnak naplószerű terápiaköltészetté, a személyesség az alkotások előnyére válik, a tematika miatt az olvasó gond nélkül magára szabhatja ezt a színes, leheletfinom verskosztümöt.”
2019-ben a Magyar Írószövetség „Az év versei 2019 antológia” című kiadványának egyik szerzőjeként részt vett a Magyar Napló által, a magyar költészet napján rendezett „Versmaraton” rendezvényén (a Petőfi Irodalmi Múzeumban).
[17][18]
Szonettkoszorúk
Vesztergom Andrea költészetének egyik különlegessége mesteri szonettkoszorúk komponálása. Szigorú verstani szabályok szerint megalkotott szonettciklusainak utolsó darabja – egyúttal a "koszorú" alapja és tartóoszlopa – az úgynevezett mesterszonett.[19]
Vesztergom Andrea szonettkoszorúihoz (Britkaságok címmel az Égi csöndrögök verseskötetében szerepelnek) a mesterszonettet, a hozzá közel álló brit irodalom jeles képviselőinek művei közül választotta ki, "kölcsönvéve" a híres szerzők szonettjeinek magyar nyelvre lefordított sorait, amelyek így, az általa alkotott szonettkoszorúk tizenötödik. szonettjeként, azaz mesterszonettként, a szubjektív kibontakoztatás által egy új értelmet nyertek.
Tisztelgő EMLÉKHÁZ versciklusának darabjai,[30] a költő elődök szellemének megidézése. A költő lényéből fakadó célja, hogy a számára kedves költőnőknek a hangját ötvözze a saját életérzéseivel, illetve, azzal a hatással, amelyet saját művészetébe tudott építeni az elődök költészetéből.
Vesztergom Andrea verseiben a képek és színek a kaleidoszkóp kristály darabkáihoz hasonlatosan, apró részletekben, leleményes, találékony, ötletgazdagsággal villannak az olvasó elé, melyek az időben és térben, változatos formákat öltenek, amint a vers ritmusát megkomponáló hangulatok is, amelyek mesteri, költői eszközökkel határozzák meg a külvilág látványelemeit. A költemények igazi erejét az adja, hogy szerzőjének valós élményanyaga és gazdag olvasmányélményei határozzák meg az őszinte gondolatok mélységét, miközben a rím és a ritmus görgeti a költő műveltséganyagát. Versei a divathullámokkal ellenkezve az irodalmi kánon megújulásának jelzői, amelyek önéletrajzi ihletésű élmények, a test és az identitás artikulálhatóságára helyezik a hangsúlyt. Verseiben a legfőbb költészet teremtő s egyben kohéziós erő az "enjambement" (áthajlás, átívelés, átkötés)[38] alkalmazása.
2009 – Vesztergom Andrea és Szokolay Zoltán összeállítása: Emlékkönyv Kemenes Kálmán költő kilencvenedik születésnapjára, Budapest, Írmag Könyvkuckó ISBN 9789638516596[54]
2005 – Szárnypróbálgatók Országos Költői verseny – kétszeres bronz oklevél
2005 – Boldog Jövőnkért Alapítvány és a Lyra irodalmi antológia által alapított Mécs László irodalmi díj fődíja[55]
2006 – az Alföld Kulturális Egyesület, a Raszter Kiadó és a Magyar Írók Nemzetközi Szövetsége dél-magyarországi szervezetének közös költészeti pályázatának kétszeres bronz oklevele
Lotz János: József Attila szonettkoszorújának szerkezete. Szonettkoszorú a nyelvről. Válogatta és szerkesztette – Lotz János közreműködésével – Szépe György. Gondolat, Budapest, 1976.
