|
Marie-Louise Damien
Marie-Louise Damien, (Párizs, 1889. december 5. – La Celle-Saint-Cloud, 1978. január 30.) francia énekesnő, színésznő. Damia is a nagy sanzonénekesekkel nagyjából egyidőben, a 20-as, 30-as évek párizsi mulatóinak pódiumán jelent meg. PályafutásaApja rendőrőrmester volt Lotaringiában. Damia nyolc testvérrel nőtt fel. Amikor egy reformiskolába küldték, megszökött otthonról. Tizenötévesen Párizsba ment. Damia kezdetben modellként és színésznőként dolgozott a Théâtre du Châtelet-ben, de 1909-re már táncosként lépett fel − a Marise Damia művésznevet használva − Max Dearlyvel Londonban. Miután visszatért Londonból, Robert Hollard impresszárió énekelése ösztönözte. Hollard akkoriban az énekesnő, Fréhel férje volt, de Damiával való viszonya véget vetett viharos házasságának. Damia énekes debütálása 1911-ben volt. Aztán fellépett az Alcazar d'Été-ben is, ahol Maurice Chevalier-vel dolgozott. Damia 1913-ban elhagyta Franciaországot, és az Egyesült Államokba ment. 1916-ig a Broadway-n lépett fel, majd visszatért Franciaországba. Miután Félix Mayol, − a kor egyik vezető sztárja látta − és felkérte, hogy lépjen fel a koncertjein. Ennek ellenére karrierje lassan fejlődött, évekig a második helyen állt, de az amerikai táncosnő, Loie Fuller segítségével végül énekes sztár lett. Az első világháború kezdetén megnyitotta a Le Concert Damia-t. Ő volt az első sztár, akinek egyetlen reflektorfényt vetitettek az arcára, csupasz karjára és kezére. A chanson réaliste műfaj legfontosabb képviselője lett egészen Édith Piaf 1936-os megjelenéséig. Híres slágerei között szerepelt a „Les goélands”, a „Johnny Palmer”, a „C'est mon gigolo” és „Tu ne sais pas aimer”. A Második világháború idején a fronton énekelt. Lemezválogatás
Filmek
DíjakJegyzetek
Források
További információk
Information related to Marie-Louise Damien |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
