Krassóvár
Krassóvár (1899-ig Krassova, románul: Carașova, horvátul: Krašova, Karaševo) falu Romániában Krassó-Szörény megyében. Egykor Krassó vármegye székhelye. FekvéseResicabányától 10 km-re délre a Karas bal partján fekszik. Nevének eredeteNeve a Karas folyó nevéből származik, az pedig a kárász halnévből való. TörténeteKrassó vár a Krassó folyó torkolatánál épült. Krassó megye névadója volt, és egyben a róla elnevezett megye fő helye védelem és a Bolgárország, illetve Bizánc felé irányuló kereskedelem szempontjából. István király Krassó székhellyel a területet határispánsággá szervezte. A tatárjárás alatt a Krassó folyó torkolatánál fekvő első Krassó (Haram) vár hadi jelentőségét elveszítette. Ezt követően a hegyi kővárak építése idején emelték a folyó eredeténél Krassó fővárát. 1323-ban említi először oklevél Kraso néven. A vár ekkor a kalocsai érsek birtokában volt, aki Krassóban várnagyot is tartott, aki az érsek nevében a környékre betelepített vlachok felett joghatóságot gyakorolt. 1348-ban királyi vár volt, melynek uradalmát a Székás(patak) birtokkal írták határosnak. Ezt a birtokot a király 1354-ben Bagossy Simon comesnek adományozta örökös hűbérül. 1429 és 1435 között a Német Lovagrend vára volt. Valószínűleg a törökök pusztították el a XVI. században. A Krassófő alatt kialakult váralja falu kapta a Krassó nevet. Krassó magyar lakossága mellé Nagy Lajos idejében menekülő bolgárok költöztek. Innen igazgatták az egyesített Krassó és Keve vármegyét. 1910-ben 3195, többségben horvát lakosa volt, jelentős cigány és német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Krassó-Szörény vármegye Resicabányai járásához tartozott. Lakosság1992-ben társközségeivel együtt 3550 lakosából 3206 horvát (krassován), 114 cigány, 18 magyar és 15 német volt. 2002-ben 3260-an lakták:
PolitikaA 2012-es helyhatósági választásokon a Romániai Horvát Szövetség és a Nemzeti Liberális Párt 4-4 mandátumot, a Demokrata Liberális Párt 3 mandátumot, a Partidul Poporului – Dan Diaconescu és a Zöld Párt 1-1 mandátumot szerzett.[1] Nevezetességek
Kultúra
Hivatkozások
Források
További információk
|