Nándorhegy

Nándorhegy (Oțelu Roșu, Ferdinandsberg)
A Szent György-templom Nándorhegyen
Nándorhegy címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Krassó-Szörény
Rang	város
Községközpont	Oțelu Roșu
Beosztott falvak	Bisztracseres Mál
Polgármester	Simion Iancu
SIRUTA-kód	51207
Népesség
Népesség	7968 fő (2021. dec. 1.) +/-
Magyar lakosság	104 (1%, 2021)[2]
Község népessége	8497 fő (2021. dec. 1.)[1]
Népsűrűség	184 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	268 m m
Terület	63,81 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 32′, k. h. 22° 22′45.533333333333, 22.36666666666745.533333°N 22.366667°EKoordináták: é. sz. 45° 32′, k. h. 22° 22′45.533333333333, 22.36666666666745.533333°N 22.366667°E
Nándorhegy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nándorhegy témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Nándorhegy (románul Oțelu Roșu) város Romániában, Krassó-Szörény megye északkeleti részén.

A város területén találtak már a kőkorból visszamaradó jeleket is. A római-dák háborúban a frontvonalak a város területe körül terültek el. Később a Magyar Királyság, majd pedig az Oszmán Birodalom része. Miután a város felszabadult a török uralom alól, a Habsburg Birodalom területének részévé vált, rengeteg német telepedett le a Szörénységbe. 1918-ig Krassó-Szörény vármegye Facsádi járásához tartozott.

A trianoni békeszerződéssel Romániához csatolták, ekkortól kezdve a román király után "Ferdinánd"-nak nevezték. A második bécsi döntés nem érintette, tehát 1918 óta folyamatosan Romániához tartozik. 1947-től román neve "Oțelu Roșu" (jelentése: "Vörös Acél", valószínűleg a város nagy múltú fémmegmunkálására utalva adták neki a hatalomra kerülő kommunisták).

A város körülbelük 260 m-es tengerszint fölötti magasságon helyezkedik el, a Ruszkai-havasok és a Tarca-hegység vonulatainak találkozásánál, illetve a Bisztra völgyében. Alacsony elhelyezkedése miatt az időjárás enyhe, télen ritkán van huzamosabb ideig hó.

A város lakossága csökkenőben: 2000-ben 12 989 lakosa volt, míg 1999-ben 13 128, majd 2002-ben 11 749 lakosa volt. A lakosság csökkenése valószínűleg annak tudható be, hogy a gyárak és a foglalkoztató üzemek 1989-től kezdve folyamatosan bezáródtak, az életszínvonal pedig nagyot zuhant, a munkanélküliség óriásit ugrott. 2002-ben a hozzá tartozó településekkel együtt 11.749 lakosából 10.596 román (90,18%), 476 magyar (4,05%), 476 német (4,05%), 98 cigány (0,83%) és 103 egyéb (0,87%) nemzetiségű volt.