Sevillai katedrális
A sevillai katedrális (teljes nevén a Székes Szűz Mária katedrálisa, spanyolul Catedral de Santa María de la Sede) egy római katolikus székesegyház a spanyolországi Sevilla városában.[1] Belterét illetően a világ harmadik legnagyobb templomépülete és egyúttal a világ legnagyobb katedrálisa (a nála nagyobb Szent Péter-bazilika és az aparecidai Miasszonyunk-bazilika nem püspöki székhelyek). 1987 óta a világörökség része.[2] Az épületben található Kolumbusz Kristóf sírhelye. TörténeteA sevillai katedrális helyén 1198-ban fejeződött be egy mecset építése. 1248-ban Kasztília a reconquista során meghódította a várost, a mecsetet pedig keresztény templomnak szentelték fel. A város Andalúzia fővárosaként megtartotta korábbi fontos szerepét és kereskedelmi központként is gyorsan fejlődött, ezért 1401-ben úgy döntöttek, hogy új katedrálist emelnek. A hagyomány szerint a káptalan tagjai így beszéltek: "építsünk olyan csodálatos és hatalmas templomot, hogy akik meglátják, gondolják azt, hogy megbolondultunk".[3] Az építkezés több, mint száz évig, 1402 és 1506 között tartott. Az egyházmegye papjai fele jövedelmüket az építészek, kőművesek, festők, szobrászok, kőfaragók megfizetésére áldozták.[4] A katedrálison egymást váltva számos, főleg külföldi mester munkálkodott. 1421-1434 között Pedro García, 1434-ben a flandriai Ysambert, 1439-1449-ben a franciaországi Carlín (talán Charles Galtier de Rouennel azonos), aztán a szintén francia Juan Norman (1454-1457 között); végül pedig Juan de Hoces. Öt évvel a befejezése után, 1511-ben a székesegyház kupolája beomlott és az építkezés újrakezdődött. 1515-ben Juan Gil de Hontañon vezette a munkálatokat, ekkorról való a boltozat flamboyant díszítése. 1888-ban egy földrengés miatt ismét leomlott a kupola, ekkor egészen 1903-ig javították.[5] Időrend
LeírásaAz építészek felhasználták az előző mecset egyes elemeit, oszlopait. Udvara a mai Narancsudvar, minaretjét pedig harangtoronnyá alakították át; ez az ún. La Giralda, a város leismertebb jelképe. A 104 méter magas és 13 méteres alaphosszúságú La Giraldát 1184-ben kezdték el építeni a híres marrakesi Kutubia-mecset minaretjének mintájára és 1198. március 10-én fejezték be, amikor a csúcsán négy aranyozott bronzgömböt helyeztek el (a gömbök egy 1365-ös földrengés során leestek). A spanyol hódítás után harangtoronnyá alakították át. A csúcsán látható, a kereszténység győzelmét szimbolizáló szobor, az El Giraldillo 1568-ban került a helyére.[6] A katedrális egy öthajós, doboz formájú, oldalkápolnákkal kísért épületegyüttes, a keresztény székesegyházak többségétől eltérően kereszthajója nem lép ki tömbjéből, sőt a szentély is csak egy kevéssé. Kívülről lépcsőzetes alakját támpillérek, támívek, fiatornyok hálózata fogja közre. Belső tere mecseteket idézően kockaszerű, nem olyan egyértelműen irányított mint más templomokban. A főhajó dúsan díszített mennyezete 36,35 m magasra nyúlik; a mellékhajók sem sokkal alacsonyabbak. Az árkádok gazdagon tagolt pillérkötegeken nyugszik, amelyek közvetlenül, trifórium nélkül mennek át a boltozatba.[7] A katedrális hajója a leghosszabb templomhajó egész Spanyolországban. Faragott főoltárát egyetlen művész, Pierre Dancart készítette. KapukA sevillai katedrális négy homlokzatán összesen tizenöt kapu nyílik. Közülük a fontosabbak a következők: Nyugati homlokzatA bal oldali Keresztelőkapu (Portada del Bautismo) a 15. században készült és központi díszítő eleme Jézus megkeresztelését ábrázolja. Rajta kívül megtalálható rajta Sevillai Szt. Izidor és Szt. Leander, valamint Justa és Rufina mártírok. A szobrok Lorenzo Mercadante műhelyében készültek. Az angyal- és prófétaszobrok Pedro Millán munkái. Csúcsos boltívét háromszögletű vakmérmű ékesíti. A jó állapotban megmaradt és gazdagon díszített főkapu vagy Mennybemenetel-kapu (Portada de la Asunción) a nyugati homlokzat közepén található. Fő motívumát, Mária mennybemenetelének domborművét 1877-1898 között faragta Ricardo Bellver. A Szt. Mihály- vagy Születés-kapu (Portada del Nacimiento) Jézus születésének ábrázolásával van ékesítve. A szobrok Pedro Millan munkái. A 15. században készült kapu további díszítőelemi közé tartoznak Szt. Laurean, Szt. Hermengild, valamint a négy evangélista terrakotta szobrai. Déli homlokzatA déli kereszthajó Szt. Kristóf- vagy Hercegkapuját (Puerta de San Cristóbal) eredetileg Demetrio de los Rios tervezte 1866-ban, majd Adolfo Fernandez Casanova tervei alapján 1917-re lett kész. A kapu előtt látható a harangtorony csúcsán álló El Giraldillo szobor másolata. Északi homlokzatA Fogantatás-kapu (Puerta de la Concepción) a Narancsudvarra nyílik és csak ünnepnapokon nyitják meg. Ezt is Demetrio de los Rios tervezte az épület többi részével harmonizáló gótikus stílusban és Adolfo Fernandez Casanova fejezte be 1895-ben. A Gyík-kapu (Puerta del Lagarto) a Narancsudvarra vezet. Nevét a mennyezetéről függő kitömött krokodilról kapta. A Szentélykapu (Puerta del Sagrario) a szentélybe vezet. A 17. század végén tervezte Pedro Sanchez Falconete. Két oldalról korinthoszi oszlopok fogják közre, tetején III. Ferdinánd király, Szent Izidor, Leander, Justa és Rufina szobrai láthatók. A Megbocsátás-kapu (Puerte del Perdón) az Alemanes utcáról nyílik a Narancsudvarba, vagyis nem tartozik közvetlenül a katedrálishoz. Eredetileg a mecset része volt, erről árulkodik ívelt boltozata is. A 16. század elején Miguel Perrin terrakottaszobraival díszítették. Keleti homlokzatA Botos-kapu vagy Bölcsek imádása-kapu (Puerta de Palos) Miguel Perrin 1520-ból származó "A bölcsek imádása"-domborművével van díszítve. Másik nevét a kaput az épület többi részétől elválasztó rudakról kapta. A Harangkapu (Puerta de Campanillas) onnan kapta a nevét, hogy az építkezéskor itt helyezték el a munkába hívó harangot. A kaput Lope Marin 1548-as, Krisztus jeruzsálemi bevonulását ábrázoló dombormű ékesíti.
KápolnákA székesegyháznak összesen 80 kápolnája van, amelyekben állítólag 1896-ban naponta 500 misét mondtak el.[8] A Szt. Antal-keresztelőkápolnában látható Murillo Szt. Antal megkísértését ábrázoló festménye. 1874-ben ebből kivágták a Szt. Antalt ábrázoló részt és a tolvajok egy New York-i galériának próbálták meg eladni. A tulajdonos 250 dollárért megvette a képet, de értesítette a spanyol konzulátust, így a festmény visszakerült eredeti helyére.[9] Síremlékek
Képek
Jegyzetek
Források
Külső hivatkozások
Fordítás
|