Csatószeg
Csatószeg (románul Cetătuia) falu Romániában Hargita megyében található. Közigazgatásilag Csíkszentsimonhoz tartozik. FekvéseCsíkszeredától 18 km-re délkeletre, 662 m tengerszint fölötti magasságban, az Olt bal partján, a Fiság torkolatánál fekszik. Északon Csíkszentsimon, északkeleten Csíkszentmárton, délkeleten Csíkkozmás, délen Verebes, délnyugaton pedig Erdővidék területei határolják. Legmagasabb pontja az 1558 méteren található Kakukk-hegy.[3] TelepülésszerkezeteEgykori településszerkezete bizonytalan, legkorábbi források szerint kettő (Egyházasfalva és Csatószeg), később három (Templomalja, Csatószeg és Alfalu) tizesből állt. Napjainkban négy tizesből (Felsőtíz, Templomalja, Nyomás és Csuta), két apróbb utcából (Görgős és Tizes utca), valamint a Főútnak és az Újsornak nevezett falurészekből áll.[4] Nevének eredeteAz idők folyamán a település neve különböző forrásokban a legkülönfélébben fordult elő: Czyatho zegh (1614), Chyato Zegy (1619), Czjatozegj (1622), Chyatoszegh (1624), Czyatoszéghfalua (1652), Al Csik Csató Szeg (1730), Csík Csato Szeg (1763), Csatoszeg (1770), Csatos-Szeg (1800), Csatószeg (1857), Csík-Csatószeg (1893), Csíkcsatószeg (1900). A településnév, amelyet a helybéli őshonos "Csató" családnévből származtatnak, hivatalosan nem tartalmazza a "Csík" előtagot, amelyet informális kontextusban mégis használnak. A név "szeg" tagja egy korábbi, a maitól lényegesen eltérő településszerkezettel magyarázható.[4] TörténeteA zordnak mondható természeti és éghajlati viszonyok ellenére Csatószeg területe már az újkőkorszakban (kb. Kr.e. 7000 - 4500) lakott volt. Székely lakossága számára kiemelkedő jelentőségű az 1324-ben kiadott királyi oklevél, melyben első alkalommal jelenik meg ilyen okmányban Csík neve, V. László 1456-ban kiadott nemesítő levele, amelyben címert adományoz többek között Szentsimoni Tamásnak és Máténak, majd az 1567-es adóösszeírás, amelyben első alkalommal fordul elő Csatószeg településneve. Sorsa, társadalmi és gazdasági fejlődése, önkormányzatisága és hadi vállalkozásai szorosan összefüggnek a székely nemzetével, amelynek mai napig tagja. Ismert története során a különböző korok jellemző történései, eseményei Csatószeget is elérték: pusztított itt sáskajárás, árvíz és tűzvész, fosztogatott a labanc, betört a tatár, lakosságát pestis tizedelte. Mindeközben a különböző korok hatalmi kénye szerint fegyverrel és pénzzel is adózott, védte szabadságát, kereszténységét, hazáját. Lakosait nem kerülte el Mária Terézia madéfalvi vérfürdője (1764) sem, később pedig neves európai hadszíntereken bizonyítottak: Necker-jobbpart (1795), Pottenbrunn (1805), Saint Croix (1813). Szabadságszeretetét, hűségét és elszántságát hosszú veszteséglista fémjelzi az 1848/49-es szabadságharcból, valamint az I. és II. világháborúból. Gazdaságát a környékre jellemző szerény földművelés, állattartás és háziipar jellemezte, gazdagságát hite, hagyományai és összetartozása adták. Túlélte, de megszenvedte a kommunizmust, lelkesen vágott bele a demokráciába, igyekszik lépést tartani az európaisággal. Az otthonteremtés és munkavállalás nehézségeivel, az elvándorlás és elnéptelenedés veszélyeivel küzd, miközben értékmentésen, értékátadáson és értékteremtésen munkálkodik. Látnivalók
Híres emberek
TestvértelepülésJegyzetek
|