Farkasfalva (Horvátország)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Farkasfalva (egyértelműsítő lap).

Farkasfalva (Forkuševci)
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Viskolc
Jogállás	falu
Irányítószám	31401
Körzethívószám	(+385) 31
Népesség
Teljes népesség	355 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	105 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 21′ 00″, k. h. 18° 29′ 46″45.35, 18.49645.350000°N 18.496000°EKoordináták: é. sz. 45° 21′ 00″, k. h. 18° 29′ 46″45.35, 18.49645.350000°N 18.496000°E
Sablon Wikidata Segítség

Farkasfalva (horvátul: Forkuševci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Viskolchoz tartozik.

Eszéktől légvonalban 27, közúton 32 km-re délnyugatra, Diakovártól 8 km-re északkeletre, községközpontjától 3 km-re keletre, Szlavónia középső részén, Viskolc és Semeljci között fekszik.

Farkasfalva a középkorban keletkezett. Nevét a magyar Farkas személynévből kapta, mely valószínűleg első birtokosára, vagy lakójára utal. Első írásos említése 1395-ben „Farkasfalua” alakban történt. Ugyanezen a néven említik praediumként 1477-ben is. 1300-ig a johanniták birtoka volt, valkói várjobbágyok lakták. Ezután a Horváti, majd a Garai család birtoka.^[2]

A török 1536-ban szállta meg a települést. A török uralom idején lakossága kicserélődött. Utolsó ismert török birtokosa Ali Csajics volt. A török kiűzése után a diakovári püspökség birtoka lett. Az uradalom tisztviselője Szádeczki Imre 8 lakott házat számlált a területén. A 18. század első felében a betelepülések következtében lakossága megkétszereződött. 1758-ban már 18 ház állt itt. Ez a szám lényegében a 19. század elejéig megmaradt.

Az első katonai felmérés térképén „Forkusevcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Forkusevcze” néven szerepel.^[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Forkusevcze” néven 49 házzal, 276 katolikus vallású lakossal találjuk.^[4] 1870-től a horvát lakosság a közeli nagyobb városokba, Eszékre, Diakovárra, Vinkovciba és Bródba kezdett kitelepülni. A 19. század végén az elvándorolt horvátok helyére főként Bácskából német és magyar lakosság telepedett le.

A településnek 1857-ben 273, 1910-ben 544 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 61%-a horvát, 15%-a német, 2%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német és magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 468 lakosa volt.

Római katolikus kápolnája a viskolci Szent Máté plébánia filiája.

A KUD „Slavonac” Forkuševci kulturális és művészeti egyesületet 1974-ben alapították. Az egyesületben négy szekció működik: folklór, énekkar, tambura és színjátszó. Történetük során felléptek számos hazai folklórszemlén és fesztiválon, valamint Csehországban, Bulgáriában, Észak-Macedóniában és Olaszországban is.

A településen a semeljci „Josip Kozarac” általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Az NK „Jedinstvo” Forkuševci labdarúgóklubot 1968-ban alapították.

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
• Ivan Knezović: Prilog antičkoj arheološkoj topografiji Đakovštine – Zbornik Muzeja Đakovštine 2005. 61-90. old. (horvátul)
• Az elemi iskola honlapja (horvátul)

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Zlatko Karač: Srednjovjekovne utvrde, gradine i gradišta na području Đakovštine (horvátul)