Baranyaszentistván

Baranyaszentistván (Petlovac)
A falu nyugati bejárata
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Baranyaszentistván
Jogállás	községközpont
Polgármester	Milan Knežević (HDZ-HSS)
Irányítószám	31321
Körzethívószám	+385 031
Népesség
Teljes népesség	1874 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	90 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 45′ 30″, k. h. 18° 31′ 41″45.7583, 18.528145.758300°N 18.528100°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 30″, k. h. 18° 31′ 41″45.7583, 18.528145.758300°N 18.528100°E
Baranyaszentistván weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Baranyaszentistván témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Baranyaszentistván (horvátul: Petlovac, németül: Blumendorf) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.

Eszéktől légvonalban 24, közúton 36 km-re északnyugatra, Pélmonostortól 7 km-re nyugatra, Baranyában, a Drávaszög nyugati részén fekszik.

Baranyaszentistván, Braidaföld (Širine), Harisnyapuszta (Novo Nevesinje), Lőcs (Luč), Petárda (Baranjsko Petrovo Selo), Szudarázs (Sudaraž), Torjánc (Torjanci), Újbezdán (Novi Bezdan), Szentistvánpuszta (Zeleno Polje).

A mai Baranyaszentistván területén a római korban útellenőrzőállomás, lóváltóhely, római villa, vagy kisebb település volt. Már a 18. században felfigyeltek az itt található ókori leletekre. A legismertebb lelet, egy „FIDEM” feliratú római aranygyűrű a 19. század végén került elő itt. A patak északi oldalán fekvő szántóföldön, a „Grobljanska poljana” lelőhelyen^[2] jellegzetes római téglák és építőanyagok, szürke és vörös színű, finoman megmunkált római kerámiák kerültek elő. A falu mellett, kissé délkeleti irányban mintegy két méteres magasságú római kori sánc húzódott, mely egy időben a római határvédelmi rendszer, a limes része lehetett. A római települést az 5. században a népvándorlás törölte el a föld színéről.

Az egyházlátogatások iratai szerint a középkorban itt egy Szent István nevű falu volt, melynek temploma Szent István király tiszteletére volt szentelve. Ennek a településnek a létét egyelőre sem régészeti leletekkel, sem korabeli írásos dokumentummal nem sikerült alátámásztani. Valószínűleg az 1526-os török hadjárat során pusztult el és már nem települt újra. 1591-ben a török adókönyvben „Szentkiral” néven pusztaként szerepel.^[3] A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, majd a bellyei uradalom részeként hadi érdemei elismeréseként királyi adományként Savoyai Jenő herceg kapta meg. Savoyai 1736-os halála után, miután örököse nem volt, a birtok a kamarára szállt. 1746-ban Elzászból és Lotharingiából katolikus német telepeseket hoztak ide, hogy a környező földeket művelhetővé tegyék, ebben az időben ezt a területet ugyanis sűrű erdő borította. Ennek a kiirtásával hozták létre a mai települést, melynek a német ajkú lakosság a Blumendorf, azaz virágos falu nevet adta. 1757-ben a falunak már 180 lakosa volt, egyházilag pedig a lőcsi plébániához tartozott. A falunak saját tanítója is volt, aki német nyelven oktatott. 1772-ben felépítették templomukat, melynek titulusa Szent Vendel lett. 1782-ben Esterházy püspök eltávolíttatta az oltárról a szent képét és a feltámadt Krisztusét tetette a helyére. Ettől kezdve a templom titulusa a Szent Kereszt Feltalálása lett. 1856-ban a lőcsi plébániáról leválasztva megalapították a baranyaszentistváni plébániát. A faluban uradalmi malom, magtár, ököristálló állt és több kézműves, köztük ácsok, bognárok, takácsok, szabók és kőművesek működtek. Lakóinak többsége a bellyei uradalomban dolgozott. Az erdő közelsége miatt különösen nagymértékben fejlődött a bognármesterség. Az itt készített kocsikat sikeresen adták el Baranyán kívül is. Adatok vannak arra is, hogy az uradalom területén igen jó minőségű faszenet állítottak elő, mellyel nemcsak a környék településeit, de Eszék városát is ellátták. A 20. század elején téglagyár is működött a településen.

Az első katonai felmérés térképén a település „Sz. István”, illetve „St. Ivan” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szent-István” néven szerepel.^[4]Fényes Elek szerint „Szent-István, német falu, Baranya vmegyében, 728 kath. lak., s fiók-egyházzal, szép erdővel, termékeny határral. F. u. Károly főherczeg örök. Ut. p. Baranyavár.”^[5] 1857-ben 820, 1910-ben 962 lakosa volt. Ebből 28 magyar, 927 német, 4 szerb és 4 egyéb nemzetiségű. A lakosságból 306 fő tudott magyarul.^[6] A trianoni békeszerződés előtt Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.

A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1922-ben a délszláv állam hatósága hivatalos nevét Petlovacra változtatta. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről, főként a Muraközből szállítottak ide elszegényedett horvát családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint 1012 főnyi lakosságának 83%-a horvát, 5%-a szerb, 4%-a jugoszláv, 2%-a magyar nemzetiségű volt. 1991-ben a függetlenné vált Horvátország része lett. 1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg által támogatott szerb szabadcsapatok elűzték a falu nem szerb lakosságát, akik Eszékre, vagy Magyarország felé menekültek. A horvátok és magyarok házaiba szerbek költöztek. A menekültek csak 1998-ban térhettek vissza. A településnek 2011-ben 714 lakosa volt, akik többségben mezőgazdasággal foglalkoztak.

A Szent Kereszt Feltalálása tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma. A templomot 1772-ben építették. 1856-ban a lőcsi plébániáról leválasztották a baranyaszentistváni plébániát, melyhez Bolmány, Újbolmány és Zöldpuszta tartoztak.

A településen a pélmonostori „Šećerana” Általános Iskola négyosztályos alsó tagozatos területi iskolája működik.

• Az NK Petlovac labdarúgóklubot 1959-ben alapították „Graničar” néven, később nevét Partizanra változtatták. Mai nevét 1999 óta viseli. A megyei 1. ligában szerepel. A csapat 2003-ban, 2005-ben és 2009-ben elhódította a „Baranja” kupát.

• ŠRD „Som” Petlovac sporthorgászklub

• DVD Petlovac önkéntes tűzoltó egyesület. Alapítva: 1999.
• UM „Petlovac” ifjúsági egyesület.
• UŽ „Fijolice” nőegyesület.
• UU Općine Petlovac nyugdíjas egyesület
• „Dom veselja” gyermek és ifjúsági egyesület

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• A község régi weboldala^{[halott link]} (horvátul)
• A község kulturális emlékei (horvátul)

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Petres Zsuzsanna - Miro Gardaš - Jelena Roškar: Nagybirtokok Baranyában a 18-19. században

A Wikimédia Commons tartalmaz Baranyaszentistván témájú médiaállományokat.