Klisszapuszta
Klisszapuszta (horvátul: Klisa) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Eszékhez tartozik. FekvéseEszék központjától 16 km-re délkeletre, a Szlavóniai-síkságon, az Eszékről Vukovárra menő főút mentén fekszik. TörténeteA régészeti leletek tanúsága szerint területén már az őskorban is éltek emberek. Szántás során a határában fekvő mezőgazdasági területen nagy mennyiségű kerámiatöredéket, kőleleteket és egyéb tárgyakat dobott az eke a talaj felszínére. A kerámialeletek az itteni egykori település hosszú ideig tartó folytonosságát mutatják. A késő rézkori durva badeni kerámia és a finomabb minőségű kosztoláci kerámia töredékeit egyaránt megtalálták. A kerámialeletek töredékeinek jelentős része az újkőkori sopoti kultúrának tulajdonítható. A bronzkori leletekből a Vatya-kultúra kerámiái találhatók itt meg. A leletek többsége dubovac-žutobrdoi fazekasműhelyből származik. A leletek közül kiemelendő egy harang alakú, elöl és hátul körökkel és vonalakkal díszített, töredezett bálványszobor. Az itteni település az újkőkorszaktól a bronzkorig volt lakott.[2] Klisszapuszta mezőgazdasági majorként keletkezett a 19. század első felében. Kezdetben két Klissza nevű major is volt. Nagy-Klissza-puszta a vukovári úttól nyugatra, a Nagy-Klissza (Velika Klisa) dűlőben, míg Kis-Klissza-puszta a vukovári út mentén feküdt. Amikor Klisszapusztából település lett, a korábbi Kis-Klissza-puszta mellett, a főút mentén létesült. A második katonai felmérés térképén „Klissa” néven található. 1857-ben 5, 1910-ben 115 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 93%-a szerb, 7%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Az első világháború utáni földreform során az 1920-as években a létrejött telkeken sok, a háborút megjárt szerb önkéntes telepedett le. A második világháború után Boszniából, a horvát Bánságból, Likából, a Kordun területéről és az ország más részeiről újabb telepesek érkeztek. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 79%-a szerb, 13%-a horvát, 5%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A délszláv háború során 1991. november 11-én az Arkan vezette szerb félkatonai erők hét nem szerb nemzetiségű polgárt tartóztattak le, akik közül kettőt szabadon engedtek, mivel a szerbek rokonai voltak. A fennmaradó horvátokat, öt embert, erőszakkal Erdődre vitték és megölték. A településnek 2011-ben 324 lakosa volt. Lakossága
(1931-ig településrészként, 1948-tól önálló településként.) GazdaságA helység gazdasági alapja a mezőgazdaság és az állattenyésztés. OktatásA településen a bobotai általános iskola egyosztályos területi iskolája működik. SportNK Vranduk Klisa labdarúgóklub. A klubot 1992 és 1997 között Obilićnek nevezték. 2008-tól régi nevén folytatta működését. Jegyzetek
Források
További információkA megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
|