Sánta Ferenc (író)
Sánta Ferenc (Brassó, 1927. szeptember 4. – Budapest, 2008. június 6.) Kossuth-díjas magyar író. Munkái legalább 23 nyelven jelentek meg. ÉletpályájaGyermekkorát Sepsibükszádon, Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron töltötte. Tanulmányait a Farkas utcai Katolikus Elemi Iskolában, az Unitárius Kollégium Gimnáziumában (1940-1945 között) és a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában (1945-1946 között) folytatta.
– Sánta Ferenc: Sokan voltunk
1947-1950 között a Dorogi Szénbányászati Tröszt Pilisszentiváni Bányaüzemben dolgozott. 1953-1956 között a Kispesti Vörös Csillag Traktorgyár munkása volt. 1954-től publikált. 1956-ban a Petőfi Kör vezetőségi tagja volt. 1957-ben a Ganz Daru- és Hajógyár alkalmazottja volt. 1958. szeptember 1-jétől a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja volt. 1989-től a Magyar Szellemi Védegylet intézőbizottsági tagja volt. 1990-ben a Magyar Henry George Társaság alapító tagja volt. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Fia, Mózsi Ferenc író. MunkásságaPályakezdését az irodalomtörténészek Móricz Zsigmondéhoz hasonlítják hasonló szemléletük miatt. Egy családi mitológia körvonalait kibontakoztató első elbeszélései az emberi értékeket, a helytállást, a munka becsületét továbbörökítő szegénység világába vezetnek. Mesei hangulatok, lírai pátoszok Tamási Áronra emlékeztetnek (Kicsi madár). Második kötetében (Farkasok a küszöbön, 1961) az érzelmes közvetlenséget drámaiság, diszharmonikus világérzés váltja fel. Tudatosan értelmezi a kisember és a hatalom viszonyát, az egyéni és társadalmi felelősség-vállalást (Nácik, Olasz történet, A veder). Az élet újrateremtését világnézetek fölött állónak fogta fel (A Müller család halála). A kegyetlen világban, a megalázottságban őrzött tisztesség példázata is egyetemes igazságok kimondását célozza (Szegény leány, szegény legény; Kicsik és nagyok). A jelképelemeknek a konkrét életanyagba való emelésével kísérletezik (Isten a szekéren). Az ötödik pecsét (1963) című regénye az etikus és történelmi cselekvés ellentétét fogalmazza meg. Társadalmi problémákkal foglalkozik Húsz óra (1964) című regénye, melyben egy újságíró előtt egy 1956-os gyilkosság után érdeklődve feltárul egy falu élete. Az áruló (1966) című vitaregénye egy író éjszakai meditációja négy lehetséges emberi magatartásról a huszita háború korának fiktív alakjait állítva középpontba. A Húsz óra és Az ötödik pecsét című regényeiből film készült (lásd Húsz óra (film) és Az ötödik pecsét (film)). Művei
Filmfeldolgozások
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
További információk
|