Apja Krasznahorkai György ügyvéd, anyja Pálinkás Júlia TB-ügyintéző.[1] 1960–1968 között a gyulai általános iskolába, majd 1968–1972 között a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium latin szakára járt.[2] Ezt követően Szegeden, majd Budapesten hallgatott jogot 1974–1976 között. Az ELTE Bölcsészkarán 1977–1983 között szerzett magyar–népművelő diplomát.
Először 1987-ben hagyhatta el a kádári Magyarországot, Nyugat-Berlinben töltött egy évet a DAAD vendégeként. A keleti blokk összeomlása óta állandóan változtatja lakóhelyeit. Gyakran tér vissza Németországba és Magyarországra, de hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban.
Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült ÁllamoktólJapánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preist Az ellenállás melankóliája című regényéért.
1996-ban a Wissenschaftskolleg zu Berlin vendége volt. A Háború és háború c. regényének írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, s akinek baráti tanácsai sokban segítették a könyv létrejöttét.
1985 óta filmrendező barátja, Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. Krasznahorkai Tarrnak utolsó filmjéig, a 2011-es A torinói ló-ig együtt dolgozott vele, és minden fontos döntésében segítette a rendezőt.
Számos díj kitüntetettje, köztük tulajdonosa a legrangosabb magyar állami díjnak, a Kossuth-díjnak is. Tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 2008-ban vendégprofesszor volt a berlini Freien Universitäten. 2010 júniusában Berlinben megkapta a néhány évvel azelőtt alapított Brücke Berlin-díjat. Németül is megjelent Seiobo járt odalent című elbeszéléséért kapta a 20 ezer euróval járó kitüntetést, amely fordítójának, a drezdai Heike Flemmingnek is szól. 2014-ben megkapta az America Award irodalmi életműdíját.[3]
2016 szeptemberében megjelent Báró Wenckheim hazatér című regénye. A legendás Sátántangóban megérkezett Irimiás, a regényformát a valóságba átvezető Háború és háború bevezetéseként pedig megjött Ézsaiás. Most újabb nagy Krasznahorkai-hős tűnik fel a láthatáron, báró Wenckheim, a soha nem változó Ígéret beteljesítőjének tekintett ember, aki Buenos Airesből tér haza. Haza: hozzánk, napjaink Magyarországára és ősei reményvesztett vidékére, ahol úgy várják, mint a Messiást. Azt mond, amit megérdemlünk, vagy azt, amit hallani szeretnénk? Szerencsejáték-függő nagybeteg, vagy zseniális megváltó, aki új távlatokat nyitni érkezik? Egy biztos: a kisvárost, mely szülőhelye, s ahol nyugodni fog, olajszállító kamionok lepik el. Közel leszünk a tűzhöz. Krasznahorkai László egész életművét összegző regénye apokalipszis és karnevál, érzékeny szatíra és dráma és tragikus zárlat, melyben mindenki megkapja a magáét: aki nevetni akar, nevethet, aki elérzékenyülni, az elérzékenyül. Előképe Gogol és Mikszáth, no meg az enciklopédikus Dante, aki e regény lapjain is feltűnik: szolnoki lakos, aki – fejben – erősen hasonlít a Dante nevű brazil balhátvédre. A Sátántangó felejthetetlen táncrendje után itt is tánclépésekben haladunk a kamionhosszú-szuggesztív világmondatok fenséges hömpölygésével a vég elől a vég felé.
Három gyermeke van Kata, Ágnes, Emma. Változó helyszíneken él Európában.
Művei
Regények, elbeszélések
1985
Sátántangó (regény, Magvető Könyvkiadó, majd a Széphalom Könyvműhely) (változatlan kiadások: Széphalom Könyvműhely: 1993, 2004, Magvető Könyvkiadó: 2005, 2009, 2013, 2015)
Az állomáskereső ("halálnovellák", in: Életünk 1985. szeptember)
A pécsi beszéd (elbeszélés, in: Jelenkor, 1992. szeptember)
1993 A harmadik beszéd – oratio (elbeszélés, in: Jelenkor, 1993. május)
1996
Egy mondat (Metszet egy készülő könyvből, in: Jelenkor, 1996. április)
Egy mondat (részlet a készülő regényből, in: 2000, 1996. május)
1996
Egy mondat (részlet a készülő regényből, in: Holmi, 1996. június)
Egy mondat (Metszet egy könyvből, in: Jelenkor, 1996. október)
Egy mondat (részlet a készülő regényből, in: 2000, 1996. december)
Sátántangó: Valami tudni (részlet a Sátántangó című regényéből, in: "Szabaduljunk meg az utókortól..." – huszonegy, Békés megyében született, innen eltávozott és ide érkezett szépíró szöveggyűjteménye, Békés Megyei Könyvtár – Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1996)
1997 Egy mondat (Metszet egy könyvből, in. Jelenkor, 1997. május)
1998 Hogy visszanyerjük (elbeszélés, in: Kultúra és Közösség, 1998/III.)
1999 Járás egy áldás nélküli térben (kiállítás megnyitó, in: Alföld, 1999. január)
.jpg)
