Balogújfalu
Balogújfalu (szlovákul: Vieska nad Blhom) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. FekvéseRimaszombattól 15 km-re keletre, a Balog jobb partján fekszik. TörténeteA település a 13-14. században keletkezett. Első írásos említése az 1427-es adóösszeírásban "Wyfalu" alakban történt. Ilsvay György, majd a 15. századtól a Derencsényi család birtoka. A 16. században a Széchy, a 18. században a Koháry család a földesura. 1683-ban a lengyel-litván hadak csaknem teljesen elpusztították. 1828-ban 20 házában 148 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint: "ÚJFALU. Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, lakosai többfélék, fekszik Dobóczhoz nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű."[2] Fényes Elek szerint: "Ujfalu, Gömör vmegyében, magyar falu, Radnóth szomszédságában: 5 kath., 143 ref. lak. F. u. hg. Coburg."[3] Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Újfalu, balogvölgyi magyar kisközség, 46 házzal és 185 ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben a Csetnekiek a földesurai és 1460-ban mint Balogvár tartozékát sorolják fel. 1479-ben a Felediek is birtokosai, azután a balogvári uradalom többi birtokainak sorsában osztozik. Ma a Coburg herczegi családnak van itt nagyobb birtoka. Az ev. ref. templom 1872-ben épült. Ide tartoznak Ágostai, Újfalú és Kelecsény puszták, mely utóbbi a XV. században külön községként említtetik. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs."[4] A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Népessége1910-ben 195-en, túlnyomórészt magyarok lakták. 2001-ben 150 lakosából 144 magyar. 2011-ben 164 lakosából 149 magyar és 10 szlovák. NevezetességeiReformátus temploma 1872-ben épült, neoklasszicista stílusban. További információkJegyzetek
|