Balogiványi
Balogiványi (szlovákul: Ivanice) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. FekvéseRimaszombattól 20 km-re délkeletre, a Balog patak bal partján található. Története1245-ben "Iwan" néven említik először. Valószínűleg ekkor alapították Milost fiai, akik egészen a 16. századig birtokolták a települést. További tulajdonosai a Széchy és Koháry család, később a Coburgok voltak. 1427-ben az adóösszeírásban "Ivanfalua" néven szerepel. 1773-ban 11 jobbágy és 4 zsellércsalád lakta. Vályi András szerint: "IVÁNYI. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura G. Koháry Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Rima Szécshez fél mértföldnyire, Csakó mellet, földgye mindent terem, piatzozása közel, 2 ’s 4 mértföldnyire is, legelője elég van."[2] Fényes Elek szerint: "Ivány, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Rima-Szécshez 1/2 órányira: 28 kath., 271 ref. lak. F. u. h. Coburg."[3] 1828-ban 34 házában 299 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1858-ban egy nagy tűzvészben csaknem az egész falu leégett. Református egyházi iskoláját 1906-ban az Andrássy család építtette. Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Iványi, balogvölgyi magyar kisközség, 96 házzal és 382 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan Ivánfalva volt a neve. Előbb a Koháry, majd a Coburg herczegi család birtoka lett. Református temploma 1796-ban épült. Ide tartozik Tőkés puszta. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs."[4] A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. Mezőgazdasági jellegét ezután is megtartotta. 1938 és 1945 között megint Magyarországhoz tartozott. Népessége1910-ben 358-an, túlnyomórészt magyarok lakták. 2001-ben 204 lakosából 194 magyar és 3 szlovák.[5] 2011-ben 224 lakosából 138 magyar, 33 roma és 28 szlovák. Nevezetességei
Jegyzetek
További információk |