Zádorháza

	Zádorháza (Zádor)
	; Zádorháza zászlaja
	; Zádorháza zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Rimaszombati
Rang	község
Első írásos említés	1372
Polgármester	Kovács Ildikó
Irányítószám	980 42
Körzethívószám	047
Forgalmi rendszám	RS
	Népesség
Teljes népesség	145 fő (2017. dec. 31.)
Népsűrűség	41 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	165 m
Terület	3,46 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 19′ 17″, k. h. 20° 14′ 29″48.321389°N 20.241389°EKoordináták: é. sz. 48° 19′ 17″, k. h. 20° 14′ 29″48.321389°N 20.241389°E
	Zádorháza weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Zádorháza témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zádorháza (szlovákul Zádor) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

Fekvése

Rimaszombattól 20 km-re délkeletre, a Balog patak bal partján fekszik.

Története

A település a 14. században keletkezett, első írásos említése 1372-ből származik "Zadorhaza" alakban. Alapítójának és névadójának a szomszédos Iványit birtokló Iványi nemzetségbeli Zádort tartja a hagyomány. Keletkezése óta magyar falu, melyet határnevei is bizonyítanak. 1427-ben az adóösszeírás szerint Zádorházi István a birtokosa. A 16. században a falut birtokló nemzetség három családra vált szét, a Betes, a Móricz és Zádor családokra. 1566-ban a török elpusztította, azután a hódoltság részeként a töröknek fizetett adót. A 16. század második felétől nemesi község.

A reformáció is gyorsan terjedt ezen a vidéken, az 1560-as években Zádorházán már református gyülekezet volt, mely a rimaszécsi gyülekezethez tartozott. Lakói templomba is Rimaszécsre jártak. Református iskolája 1709-ben már működött. Első református temploma csak 1882-ben épült, de rossz állapota miatt csak 1945-ig használhatták. A torony nélküli fazsindelyes templomot az 1950-es években lebontották és újat építettek helyette. Az új templom építése 1943-tól 1968-ig tartott.

A falunak 1828-ban 33 háza és 275 lakosa volt. 1837-ben 139 lakos élt itt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "ZÁDORHÁZA. Magyar falu Gömör Vármegy. földes Urai több Urak, fekszik Dobócznak szomszédságában, és annak filiája; fája nintsen, legelője szoros, gyümöltsös kertyei vannak, földgye gabonát termő, piatza Rima-Szombatban, Rozsnyón, és Jolsván van."^[2]

Fényes Elek szerint "Zádorháza, Gömör v. magyar falu, Rima-Szécs szomszédságában: 34 kath., 241 ref. lak., első osztályb. határral. Sok nemesség. F. u. többen."^[3]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "A Balog folyó mentén fekvő magyar kisközség, 43 házzal és 182 ev. ref. vallású lakossal. E községet 1427-ben már mai nevén említik. Hajdani földesurai a Széchiek voltak, azután a Szakall és a Dubraviczky családok osztoznak birtokán. Református temploma 1882-ben épült. Ide tartozik Latrán puszta, mely 1424-ben mint külön község, Latrandfalwa néven fordul elő. A községben régi úrilak van, melyet még a Szakall család építtetett; most a Draskóczy Istváné. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs."^[4]

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt.

Népessége

1910-ben 160-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2011-ben 142 lakosából 124 magyar és 18 szlovák.

Nevezetességei

Református templomát 1968 novemberében szentelték fel.
A második világháború után a csehszlovák hatóságok által Magyarországra telepített négy helybéli család emlékére négy fát ültettek.^[5]

Híres emberek

Itt született 1867-ben Héjjas Endre meteorológus (1842–1916), az Időjárás című folyóirat alapító szerkesztője, sok szakkönyv szerzője. [1], [2]
Betes István Madách-díjas költő (*1954.) [3]

Jegyzetek

↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.
↑ L. Juhász Ilona A kitelepítés és a lakosságcsere emlékezete című írása az Új Szó 2013. április 27-i lapszámában

Külső hivatkozások

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[d4c5578386966df3cec243b2f6bb6daf393cd858-1] Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.

[5] L. Juhász Ilona A kitelepítés és a lakosságcsere emlékezete című írása az Új Szó 2013. április 27-i lapszámában

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]