Nagycigánd

Nagycigánd
Nagycigánd körpecsétje (1787)
Alapítás	1347
Megszűnés	1923
Oka	egyesülés Kiscigánddal Cigánd néven
Ország	Magyarország
Elhelyezkedése
Nagycigánd Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 15′ 48″, k. h. 21° 53′ 31″48.263333, 21.89194448.263333°N 21.891944°EKoordináták: é. sz. 48° 15′ 48″, k. h. 21° 53′ 31″48.263333, 21.89194448.263333°N 21.891944°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagycigánd témájú médiaállományokat.

Nagycigánd egykori kisközség volt Zemplén vármegyében a Tisza mellett, a Bodrogközben. 1923-ban egyesült Kiscigánddal Cigánd néven.

A hajdanán egységes Zygand, egy hosszú ideig elhúzódó birtokviszályos per folytán, 1347-ben kettészakadt. A per egyik résztvevője Losonczy Dénes szörényi bán, a másik pedig Berencsi István fiai: László és Domokos voltak. A Berencsiek Cigándját: „quondam possessionem ipsorum Zygan vocatam, in Zemplenyesi iuxta fluvium Thyciae” - azaz: a korábban Zygannnak nevezett birtokot, a település Tiszához közelebb eső részét nevezték később Nagycigándnak. ^[1].

Sorsa a 16. század második feléig összefüggött Kiscigándéval. Az 1598. évi összeírás Melith Pált, Rákóczi Zsigmondot, Bakos Jánost, Vécsey Sándort említi birtokosainak. Az 1620-as években lépett be a község történelmébe a Sennyey nemzetség, amely csaknem a 20. század közepéig meghatározója volt a falu életének.^[2] Először Sennyey Istvánt és Sennyey Sándort említi birtokosaiként, majd 1684-ben Sennyeiné Széchy Máriát^[3]. 1774-ben gróf Sennyey Imre, báró Sennyey László, báró Bánffy Mihály, báró Vay László, Vay Miklós, Ibrányi Miklós és Ibrányi Károly voltak földesurai a nagycigándi határnak. A 19. század elején gróf Mailáth József és gróf Mailáth Antal, báró Sennyey Istvánné, báró Bánffy Pál, gróf Vay Ábrahám, Kálnay Kristóf, Szerencsy István, Ibrányi Antal és az Olchváriak birtokolták.^[4]

A község lakosai gyékényszövésből^{[Mj. 1]} éltek, amit piaci eladásra is készítettek ^[5]. 1831-ben, 1855-ben és 1893-ban kolera pusztította lakosait, 1865-ben pedig az árvíz okozott nagy károkat.

Közigazgatásilag Nagycigándhoz tartozott Gorsó-tanya és Erzsébet-tanya. Ez utóbbi tanya báró Sennyei Miklós birtoka volt, aki kápolnát is építtetett ezen a helyen, melynek Árpád-házi Szent Erzsébet volt a védőszentje.^[6]

A Bodrogközi Gazdasági Vasút (BK.G.V) építése Nagycigándról indult két irányban 1912-ben. Királyhelmecre illetve Sárospatak irányába. A vasútvonalat 1913. augusztus 13-án adták át.^[7]

Közigazgatását 1923-ig a Kiscigándi körjegyzőségen intézték.^[4] 1922-ben Kis- és Nagyczigánd vezetése a lakosság jóváhagyásával az egyesülés mellett döntött. A magyar királyi belügyminiszter jóváhagyása után a két kisközség 1923-ban hivatalosan is egyesült^[8] és nagyközséggé alakult.^[9]

Kántor Miály, Az ezeréves cigándi malom című írásában megemlíti, hogy Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című 1884 és 1901 között készült nagyszabású 21 kötetből álló könyvsorozat egyik kötetében Jókai Mór a következőket írta a községről:

„Czigánd: hírhedett nagy falu, nem is egy, de kettő. Templomát azért építette kimagasló helyre, hogy legalább a tornyát Kis-Czigánd is láthassa.”

– Jókai Mór (1891)^[10]

1. ↑ A gyékényből készíthető tárgyak nagyon sokfélék lehetnek: kisszék, ponyva, szőnyeg, szatyor stb.

• Nagy Czigánd Urbarioma - Mária Terézia úrbéri tabellák

• ↑ Hajdú 1997: Hajdú Imre. Cigánd története 1289-1972. Cigánd: Cigánd nagyközség önkormányzata, 11–143. o. (1997). ISBN 963-034-320-7 
• ↑ Reiszig Ede 1898: Vende Aladár: Zemplén vármegye községei. Magyarország vármegyéi és városai. Arcanum Adatbázis Kft. 2004.
• ↑ Nagy I. 2004: Hegyi József. Kántor Mihály, a Bodrogköz kutatója. Cigánd: Nagyközségi Önkormányzat, Cigánd (2004)