A község közelében a régészek római kori leleteket találtak. A 2–4. század között is lakott település volt. A mai falu a 18. század elején alakult ki, amikor 1722-ben báró Esch Ferenc – császári és királyi ezredes – Koblenzből hívott német telepeseket. 12 német család vándorolt Zala vármegyébe.
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 76,88%, német 22,58%. A lakosok 63,7%-a római katolikusnak, 2,34% reformátusnak, 5,85% felekezeten kívülinek vallotta magát (25,1% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 94,1%-a vallotta magát magyarnak, 14,1% németnek, 1,8% lengyelnek, 0,6% cigánynak, 2,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 51,8% volt római katolikus, 4,1% református, 0,6% evangélikus, 0,6% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 1,8% felekezeten kívüli (38,8% nem válaszolt).[12]
Nevezetességei
I. világháborús emlékmű található a falu központjában. A dombos vidék remek túrázási lehetőségeket kínál (a településen áthalad a Dél-dunántúli Kéktúra útvonala is), a faluban szálláslehetőség is van. Művelődési otthonnal, sportpályával, valamint – a ma már nem működő iskolából kialakított – imaházzal is rendelkezik a község. A falu harangját 1999-ben felújították és felszentelték.
.svg)
