Nagypeleske

	Nagypeleske (Peleș)
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Lázári
Rang	falu
Községközpont	Lázári
Irányítószám	447174
Körzethívószám	+40 x61
SIRUTA-kód	138011
	Népesség
Népesség	836 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	636
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	120 m
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 53′ 06″, k. h. 22° 49′ 12″47.884899°N 22.819978°EKoordináták: é. sz. 47° 53′ 06″, k. h. 22° 49′ 12″47.884899°N 22.819978°E
	Sablon; Wikidata; Segítség;

A „Peleș” lehetséges további jelentéseiről lásd: Peleș (egyértelműsítő lap).

Nagypeleske (románul Peleș) magyarok lakta falu Romániában, Szatmár megyében. Közigazgatásilag Lázári község része.

Fekvése

A Szatmár megyében, a Szatmári-síkságon, Szatmárnémetitől 18,5 km-re északnyugatra, Lázáritól 10,5 km-re északnyugatra, a magyar határtól 1,8 km-re található. Magyarországi szomszédja Zajta.

A falu nevét az oklevelek 1348-ban említik először az oklevelek, ekkor Pylyske, 1450-ben Nagypiliske alakban írták.

1234-ben Arnold comes – az Alsólindvai Bánfiak őse – klastromot építtetett ide, melyet Szent Margit tiszteletére szenteltek.

A település ősi birtokosai a Pylyskeyek voltak, akik már a 15. század elején kihaltak.

1437-ben birtokosa a szántai Becsky család volt.

1439-ben a Csernavoday családnak voltak itt birtokai. Még ebben a században birtokosok voltak itt a Csáky és Perényi család tagjai is.

1568-ban Miksa császár vásárjogot adományozott a településnek, egy fennmaradt oklevél szerint.

Nagypeleske a szántai Becsky család maradt egészen a 19. század derekáig, a település egy része pedig a rozsályi uradalomhoz tartozott.

A 19. század elején egyedüli birtokosa a tasnádszántói (szántai) Becsky család volt, melynek a környéken szép kúriája is volt.

A 19. század közepén a Buday és báró Sennyei családoknak volt földesurai voltak a településnek.

1892-ben a község jó része leégett egy nagy tűzvészben.

A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Szatmári járásához tartozott, majd Romániához került.

A második bécsi döntés következtében 1940–1944 között ismét Magyarországhoz tartozott.

A 2010-es években európai uniós támogatásból összekötő út épült Zajtáig, de csak 2017-ben nyílt meg a határátkelő Magyarország felé.^[2]

A falu határában feküdt valahol a valószínűleg török időkben elpusztult Dombó település is, melynek a 15. századig van nyoma.

1373-ban már a Pylyskeyek birtokaként volt számon tartva.

1428-ban a Dombai család volt birtokosa, mely a maga részeit a Csáky család tagjainak adta el.

Görögkatolikus temploma 1832-ben épült.
A faluban született Zeller Mihály (Nagypeleske, 1859 – Rákosliget, 1921) magyar festő.
A falu szülötte Mikola András (Nagypeleske, 1884 – Nagybánya, 1970) magyar festő, a nagybányai művésztelep tagja.
A faluban van eltemetve Rátz Péter (Császló, 1879. október 27. – Nagypeleske, 1945. augusztus 28.) magyar festő, a Nagybányai művésztelep tagja.

↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
↑ Alig valamivel több mint nyolcszázan éltek a lehetőséggel Archiválva 2017. február 22-i dátummal a Wayback Machine-ben – Szatmár.ro, 2017. február 20.

Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Karácsonyi János: Magyar nemzetségek