|
Pele (település)
Pele (Becheni) falu Romániában, Szatmár megyében. FekvéseTasnád városától délnyugatra fekszik. TörténetePele település nevéről már a Váradi regestrum is említést tett. Első említése 1334-ből származik. Nevét az oklevelek 1475-ben Pele, 1543-ban Peleh néven írták. Az 1475-ös adólajstrom szerint Pelee (Pelei?) Albert volt birtokosa. 1543-ban a falut Pelei Ferenc és Péter birtokának írták. 1548-ban Pele birtokába iktatták be Csomaközi Bácsmegyey Benedeket és Gosztonyi Miklóst, egy részébe pedig Pelei Pétert és Gáspárt. 1780-ban Diószeghy Sámuelt nevezték meg a falu birtokosaként. A XVII. században a törökök pusztításai, a tatárjárások miatt, és a Rákóczi szabadságharc idején itt folyó harcok miatt a lakosság sok viszontagságon ment keresztül, a falu ez idők alatt valószínűleg elnéptelenedett, mivel a fennmaradt adatok alapján csak a kuruc kor után kezdett újranépesedni. 1797-es összeíráskor főbb birtokosa Diószegi Sámuelné és Mensáros Sándor utódai voltak. Kisebb birtokosai pedig Padányi Lajosné, Kengyel Lajos, Ilosvai József és Diószegi Zsigmond voltak. Petri Mór az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején összeírta Pele település helyneveit is: Határrészek: Pálasszony, Szent Imre, Kis-kút, Nagy-nyeste-völgy, Büdöskút, Rétoldal, Besenyő, Rózsás, Bogdánkút. Hegyek nevei: Csákóhegy, Nagyhegy, Pusztahegy és Csányi-völgy. Erdők: Tegezhát, Csonkás, Ibolyás, Békástó, Talasvölgy. Legelő: Agárvölgy. Kútjai: Jókút, Balaska, Gyárfáskút, Nádaskút. 1720-ban Pele településhez tartozott még Keszi-puszta is. Pele 1800-as évek végén élt lakóinak emlékezetében élt még a falu határában található három pogány sír helye is. 1919-ig Magyarországhoz tartozott, Szatmár vármegye részeként. 1910-ben 700 magyar és román lakosa volt. 1992-ben 522 magyar és román nemzetiségű lakos lakta. A magyarok a lakosság 78%-át alkotják. Híres szülötte
Nevezetességek
HivatkozásokForrások
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
