KkStB 380 sorozat
kkStB 380 sorozat kkStB 380.100 sorozat BBÖ 380 sorozat FS 479 sorozat JDŽ 07 sorozat
Pályaszám
kkStB 380.01–02, 380.100–125, BBÖ 380, JDŽ 07-001-007, FS 479,001-009, DRB 58.951-961, ÖBB 985.122, 126
Általános adatok
Gyártó	Lokomotivfabrik der StEG Floridsdorfi Mozdonygyár Bécsújhelyi Mozdonygyár
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	2-10-0
Nyomtávolság	1 435 mm
Hajtókerék-átmérő	1 410 mm
Futókerék-átmérő	995 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	70 km/h
Hossz	18,023 m
Magasság	4,570 m
Mereven ágyazott tengelyek távolsága	5 010 mm
Teljes tengelytávolság	8 670 mm
Üres tömeg	72,5 t[1] / 72,9[2] t
Szolgálati tömeg	80,4 t[1] /81,1[2] t
Tapadási tömeg	70,0 t
Gőzvontatás
Jelleg	1E h4v
Tengelytávolság szerkocsival	14 841 mm
Hengerek
Száma	4
Nagynyomású henger(ek) átmérője	390 mm
Kisnyomású henger(ek) átmérője	630 mm
Dugattyú lökethossza	720 mm
Gőznyomás	16 at
Tűzcsövek
Száma	164
Füstcsövek
Száma	24
Rostélyfelület	4,60 m²
Sugárzó fűtőfelület	15,5 m²
Csőfűtőfelület	175,6 m²
Túlhevítő felület	49,4 m²
Szerkocsi
Típusa	9, 56, 156, 256, 76, 86, 88
A Wikimédia Commons tartalmaz KkStB 380 sorozat témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A kkStB 380 sorozat egy hegyipályai gyorsvonati szerkocsis gőzmozdony-sorozat volt a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (k. k. österreichise Staatsbahnen, kkStB).

A túlhevítős gőzmozdonyok megjelenésekor a kkStB túlhevítővel felszerelt 280-asokat rendelt a Tauernbahn részére. A StEG által 1909-ben megépített első mozdonyok (380.01-02) kitűnően beváltak. Teljesítményük 1645 LE volt, melyet 2100 LE csúcsértékig lehetett fokozni. Ezzel 23%-kal meghaladta a 280-as és 50%-kal a 170-esek teljesítményét, sőt fölülmúlta a 310-es sorozatét is. Szakmai körökben azt tartják, ez a mozdony volt Karl Gölsdorf legsikeresebb alkotása.

További 26 db-ot rendeltek, melyeknél a kisnyomású hengerek síktolattyúit hengeres tolattyúkra cserélték. A 380.101-125 pályaszámú mozdonyokat a StEG, a bécsújhelyi és a floridsdorfi mozdonygyárak szállították 1911 és 1914 között.

A 380-asokat még a Wocheinerbahn-nál és az Arlbergbahn-nál átalakították, ahol olajtüzeléssel is felszerelték.

1918 után kilenc mozdony az Olasz Államvasutakhoz került FS 479 sorozatként, hét db a Jugoszláv Államvasutakhoz JDŽ 07 sorozatként, 12 pedig az Osztrák Szövetségi Vasutakhoz (BBÖ), melyek Daberg tápvízelőmelegítő-szivattyúval és légnyomásos fékkel voltak felszerelve. 1938-ban 11 db a Német Birodalmi Vasút (DRB) állományába került 58.951-961 pályaszámokkal, melyek közül egy sem élte túl a második világháború végét, valamennyit selejtezték.^[3]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB 380 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

• Kép a 380-asról
• A típus története számokban (német nyelven)

• Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
• Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
• Helmut Griebl, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart, BBÖ Lokomotivchronik 1923–1938, Verlag Slezak, Wien, 1985, ISBN 3-85416-026-7
• Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge Österreichischer Eisenbahnen. Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, Alba, Düsseldorf 2002 (Eisenbahn-Fahrzeug-Archiv, Band A.1), ISBN 3-87094-185-5
• Johann Blieberger, Josef Pospichal: Enzyklopädie der kkStB-Triebfahrzeuge, Band 3. Die Reihen 61 bis 380. bahnmedien.at, 2010, ISBN 978-3-9502648-6-9
• Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3