Ezeket a mozdonyokat még a Bécs-Győr Vasút (németül:Wien-Raaber Bahn, WRB) rendelte meg, a Bruck—Újszőny-i (ma Komárom) vonal forgalmához, de a vonal eladása miatt a mozdonyokat már az ÁVT állította forgalomba. A mozdonyokat az akkori szokásoknak megfelelően elnevezték TOTIS, NEU SZŐNY, BABOLNA (később: LANZENDORF), MARTINSBERG, ZURNDORF, RAAB nevekre és a 118-124 pályaszámokat kapták. A mozdonyok belsőkeretes, külső hengerelrendezésűek, belső vezérlésűek voltak.
Az 1B építésű mozdonyok nagyobb átmérőjű hajtókerekei arra utalnak, hogy nem tehervonati szolgálatra tervezték őket. Az ÁVT 1873-ban a IIIf osztály 354–356 pályaszámait osztotta ki nekik. A mozdonyokat 1897–ben selejtezték.
1891 után néhány példány a sorozat mozdonyaiból a MÁV tulajdonába is került, de besorolást már nem kapott.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 118–124 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.
Ernő Lányi et al: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Közlekedési Múzeum. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. 1985. ISBN 963-552-161-8
Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk.Kubinszky Mihály. Budapest: Akadémia Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2
.svg){kind=small}
